.:: Chapter 10 : Vége ::.

Aloha!:D

Meghoztam a következő részt egy"enyhe" csúszással, amit a gimnáziumnak és a 6 millió oldal tanulnivalónak lehet köszönni...-.-" 

Mint már mondtam az előző fejezetben, a 10 rész egy fordulópont:D Majd meglátjátok miért;) Remélem elég izgalmas lesz, mert még sok ilyet tervezek:D 

A kommenthatár 11 és az 'Olvastam' gombot is nyugodtan használjátok;) Tudom, hogy az előző résznél először 11 volt, aztán átírtam 9-re, de az azért volt, mert úgy gondoltam, nem érdemlek meg annyi kommentet, ha olyan rövid részt írok. Ez most hosszabb és tartalom dúsabb lett:)) A kommenteket részről részre szeretném emelni, úgyhogy nyugodtan gyűjtsétek az olvasókat:)

Jó olvasást!<3 

Ps.: KÉREM A TIPPEKET A FIÚKÁRA!!;D

*Skyler szemszöge*

-Velem jönnél?-suttogja egy mély, férfihang.

A hangja ismerős, mégsem tudom azonosítani, mivel eléggé akadozó-valószínűleg az alkohol miatt. Válaszomra nem is várva, megszorítja a csuklóm és a mosdók felé kezd rángatni. A szemembe világító fények és a félhomály miatt, nem látom az „elrablóm” arcát, csak a hátát, ennyiből pedig nem tudom azonosítani. Próbálom kiszedni a kezem a szorításból, kevés sikerrel. A fejem még mindig hasogat, továbbra is szédülök és a kinti fények miatt, most kissé homályosan látok, a hirtelen jött fényben. Már csak arra eszmélek, hogy hátam a hideg csempének ütközik, ahogy az ismeretlen férfi nekinyom, majd a nyakamat kezdi csókolgatni, amit én csöppet sem díjazok.

-Te meg mégis mit képzelsz?! Tűnj a magánszférámból!-térek észhez és elkezdem kirángatni a karom a kezei közül. Úgy látszik, neki ez nem tetszik, ugyanis szorít a fogáson, ami már kezd fájni, de nem tudok ellene tenni. Sajnos erősebb nálam, ami most duplán pech, ugyanis a keze már a combomon jár.

-El a kezekkel hapsikám! Minek nézel?! Nem vagyok egy ribanc, aki mindenkivel összeáll!-kezdem el rugdosni (oké, nincs jobb ötletem), mire felmordul, ami kissé megijeszt. Jaj, most mit csináljak? Érzem, hogy kezdem elveszíteni a kontrollt a testem felett, amit abból gondolok, hogy a könnyeim akaratlanul is potyogni kezdenek. Nem tehetek róla! Meg vagyok rémülve és tehetetlen vagyok. Hol vannak ilyenkor a fiúk?! Vagy akárki?! Itt a mosdót csak ’arra’ használják?! Miközben próbálok, úgy helyezkedni, hogy minél kevésbé tudjon tapizni, és a könnyeimet is próbálom kordában tartani, forognak a kerekeim, valami használható ötlet után. Nem jutok sokra, tekintve hogy a fejem, majd szétszakad, így pedig nehéz gondolkodni.

-Kérem hagyjon békén! Én ezt nem akarom!-kezdek el zokogni (ennyit arról, hogy kordában tartom a könnyeim...) és esetlenül próbálom elkerülni, hogy a keze, ennél is feljebb kússzon. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megcélzom férfiasságát és amint fájdalmában odakap, kapok az alkalmon (haha, szóvicc...) és  kirohanok a vécéből, ahol egy széles mellkasba ütközöm.

-Sajnálom.-motyogom, miközben próbálom letörölni a könnyeim, amik még mindig folynak.

-Skyler! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek!-kiált fel vidáman egy ismerős hang és én automatikusan hozzábújok, védelemre számítva. Karjai azonnal körém fonódnak és védelmezően húznak közelebb hozzá.-Héj, héj. Te sírsz? Mi a baj? Talán bántott valaki?-húzodik el kissé, hogy szemembe nézhessen és aggódóan fürkészi arcom. Én csak szipogva megrázom a fejem és újra hozzábújok.

-Zayn...kérlek menjünk haza.-nyögöm ki nagy nehezen ezt az egy mondatot és megmarkolom pólóját. Ő csak bólint egyet, átkarolja a vállam és magához húz, majd kifele indul az ajtón. Amint kiérünk, azonnal megcsap a hűvös levegő, így kezeimet automatikusan magam köré csavarom. Zayn még mindig engem átkarolva előveszi a telefonját, majd egy gyors beszélgetés lezavarása után, biztatóan rám mosolyog, amit próbálok viszonozni. Csak most esett le igazán, hogy mit akart tőlem az a férfi és erre a gondolatra egyfajta sokk tör rám. Nehezebben veszem a levegőt, ami Zayn-nek is feltűnik. Úgy tűnik, jártas ebben a dologban, mert nagyon profin csinálja, amit kell. Újra szorosan magához húz, és a hátamat simogatja, miközben a fülembe suttogja az oly jól ismert mondatot, vagyis „Minden rendben”. Pár perc után, már egész megnyugtató érzés, de valamiért még mindig ott van a torkomban a gombóc. Azt hiszem, nem ez lesz a kedvenc helyem...

-Itt is vagyunk!-pattan oda hozzánk Louis, mire ugrom egyet és a szívemhez kapok.

-Louis! Ezt most nem kéne!-szidja le Zayn, mire a másik kérdőn néz rá, majd rám.

-Ez...hagyjuk.-felelek halkan a fel nem tett kérdésére és megdörzsölöm a karom. Miért is adtam vissza Harry zakóját? Ja, megvan! Mert hülye vagyok!

-Sky, mi a baj? Történt valami?-aggodalmaskodik Niall, miközben odaadja a pulcsiját. Hova lett a kabátom?! És Lisi?! Csak szótlanul bólintok egyet, majd beszállok a kocsiba, amivel épp most állt meg előttünk Liam. Befészkelem magam a sarokba és felhúzom a lábaim, majd próbálok a többiek beszélgetésére figyelni. Időközben Lisi is előkerült, de mivel rosszul van, ha hátul kell ülnie (a taxiban semmi baja nem volt, nem?), ezért ő elől ül Liam mellett és onnan magyaráz a többieknek. Teljesen fel van háborodva, mert egy rakás srác szólította le és kérte el a számát,-akik közül majdnem mindenki sikerrel is járt. Nem tudom, ez miért baj, de nem az én dolgom. Furcsa, ma este valahogy felcserélődtek a szerepek: én lettem a csendesebb, Lisi pedig a csacsogósabb és pörgősebb. Mindig ez van ha iszik, bár legtöbbször én is ilyen vagyok ilyenkor. Míg ezt elemezem, a kocsi megáll valahol. Várjunk csak! Hisz mi a buszban lakunk. Honnan jött ez a kocsi?

-Hol vagyunk?-kapom fel a fejem, ami hibának bizonyult, mivel a fejfájásom visszatért.

-Ma este egy hotelban alszunk. Tudod, Paul bármelyik pillanatban betoppanhat a buszba, és nem hiszem, hogy örülne, ha részeg énekeseket találna ott.-magyaráz nekem Harry, bár párszor megállt a mondat közben. Gondolom elvesztette a fonalat...

-Oh, értem. Rendben.-bólintok és belebújok a cipőmbe, amit akkor vettem le, amikor felhúztam a lábaim. Az idő egyre hűvösebb, így összébb húzom magamon a zöld pulcsit, amiből árad a kellemes dezodor illat. Bemegyünk az ajtón-megjegyzem Lisi, még mindig beszél-, majd miután Liam lerendezi, amit le kell, a lift felé megyünk, ahol az egyetlen józan fiú benyomja a 9-es gombot.

-Áááágy!!-kiált fel Harry és a szőnyegre(!) veti magát, amin felnevetek. Próbálok elvonatkoztatni attól, ami történt, és inkább élvezni az életet. Ami történt megtörtént, tovább kell lépni. Ez a mottóim egyike, ami most jól jön.

-Harry az a szőnyeg.-nevetek még mindig már a földön fetrengve, és be kell valljam, tényleg olyan ez a szőnyeg, mint egy ágy. Miután felállok, körbenézek a szobában. Mit nekem szoba, ez egy lakosztály! Szembe egy hatalmas nappali van, aminek végéből jobb oldalt egy ajtó nyílik, az ajtó mögött a konyha található. Bal oldalt van 4 ajtó, amelyek a szobákat rejtik és a bejárati ajtó mellett is van egy nyílászáró, ahonnan a mosdó nyílik.-Wow!-írom le egyetlen szóval a látványt, majd benyitok az egyik random ajtón.

-Én itt alszok!-kiáltok fel, átnézve a vállam fölött, mire mindenkiből kitör a röhögés. Kérdőn nézek rájuk, mire magyarázatképp Eli a hátam mögé bök. Amint meglátom, hogy arra vállalkoztam, hogy a fürdőben alszom, belőlem is kitör a röhögés, ami nem esik valami jól, de fenn kell tartani a látszatot...

-Remélem, kényelmesnek találod a kádat, mivel csak 3 szoba van, mindenképp ott kell aludnod.-kekeckedik velem Liam, mire vállba bokszolom. Színpadiasan feljajdul, majd a konyhába megy, hogy falatozzon valamit, már ha Niall hagyott egyáltalán ehető dolgot...Lisi teljesen kifáradt, így bevonult az egyik szobába és nyomban el is aludt, Zayn a séróját igazgatja a fürdőszobai tükörben, Harry pedig ugyanezt teszi, csak az előszobában. Niall és Liam a konyhában majszolnak, Louis pedig a kanapén ülve néz valami bugyuta rajzfilmet. Mivel aludni nem tudnék, éhes meg nem vagyok, úgy döntök Lou mellett foglalok helyet, az igencsak kényelmes kanapén.

-Mizujs csajszi?-mosolyog rám és lejjebb veszi a hangerőt a színes dobozon, hogy tudjunk beszélgetni. Nem tudom eldönteni, hogy elmondjam-e neki a dolgot, vagy hagyjam a fenébe, de van egy olyan érzésem, hogy a kérdése nem erre vonatkozik, hanem inkább arra, amit még a buszban kérdezett. Nem biztos, hogy jó ötlet vele aludni, mert Josh elég féltékeny típus, és ha megtudja, hogy 2 fiúval is együtt aludtam felrobban, mint egy tini fiú, aki túl sokat járt Didibárba. És amúgy is, akkor ki alszik Lisi-vel? Ha arra ébred, hogy valamelyik fiú mellette fekszik, ő is úgy jár, mint Josh.

-Ne nézz rám így! Tudom, mire vonatkozik a kérdés, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.-rázom a fejem (ahj, abba kéne hagynom...), mire ő lemondóan felsóhajt.

-Rendben. Ha nem, akkor nem. Én nem erőltetem.-vág be egy ál-vigyort és tekintetét újra a tévének szenteli. Talán rossz döntést hoztam, mert végül is ez így nem fair. Ha már egyikükkel alszom, akkor másikukkal is aludhatok nem? Hát, a kimondott szó visszavonhatatlan. Felállok Lou mellől és bemegyek abba a szobába, ahol barátnőm alszik, majd megkeresem a vaksötétben a szekrényt. Hamar meg is találom, bár a lábujjammal (áucs) és miután konstatáltam, hogy van bent néhány melegítő az épület logójával, arra jutok, hogy elmegyek fürdeni. 10 perc alatt el is készülök, így a konyhába indulok, hogy igyak egy forrócsokit. Liam és Niall még mindig ott ülnek és épp valami nagy sztorizgatást szakítottam félbe, mert hirtelen mindketten elnémultak.

-Nyugi hölgyek, csak egy forrócsokit csinálok, aztán folytathatják is a traccspartit.-legyintek, miközben az egyik polcon kutatok a kakaópor után. Rövid keresgélés után, meg is találom az egyik fenti (...) szekrényben. Ez valami szokás, hogy mindent magasra tesznek?! Ez kiszúrás az alacsonyakkal szemben! Mivel most a két fiú valószínűleg megsértődött rám, inkább nem kérem meg őket, hogy segítsenek, hiszen meg tudom oldani magamtól is. Ügyesen felmászok a pultra, majd a térdemre támaszkodva próbálom elérni a dobozt. A fiúk csak visszafojtott röhögéssel bámulnak rám, de nem izgat. Robbanjanak csak fel! Hm, mostanában sokat gondolkodom a robbanáson. Terrorista lennék?!

-Igen!-kiáltok fel, mikor sikerül elérnem a dobozt, de a kisebb ugrás, amit örömömben végeztem, téves cselekedet volt, ugyanis megcsúszom.

-Hopp! Minden oké?-vigyorog rám Niall, miközben ő és Liam elkapnak, mielőtt az agyam szétplaccsan (és nem robban!) a padlón. Ma van a „Szerencsétlen Skyler nap”? Mert eddig eléggé sok peches dolog történt velem!

-Persze, köszi.-nézek rájuk nagy szemekkel, miközben felkelek, és kanál után kezdek kutatni. A harmadik fiók, amit kihúzok, a keresett tárgyat rejti, amit egy diadalittas felkiáltással jutalmazok, Liam pedig egy lányos sikollyal.

-Én, azt hiszem, most megyek.-mutogat össze-vissza, majd a fal mentén kislisszol a konyhából. Ennek meg mi baja?

-Kanál fióbia.-magyarázza a szőkeség és kiveszi a kanalat a kezemből.-Majd én megcsinálom, mielőtt kitöröd a nyakad a tej keresése közben.-röhög fel, mire én kinyújtom a nyelvem. Nekem mindegy. Legalább kevesebbet kell mozognom. Talán lusta lennék? Megesik.

-Köszi.-mosolygok rá, amikor 5 perc bénázás után összehozza a forrócsokit. Felkelek a székről és az erkélyre igyekszem, merthogy itt az is van!

-Most már visszamehetsz, nincs kanál a láthatáron.-kuncogok, mikor elmegyek a konyha előtt várakozó Liam mellett, aki csak összeborzolja a hajam és visszamegy a főzőhelységbe.

A kilátás valami eszméletlen! Persze, csak az ajtóból szemlélem, mivel kissé tériszonyom van, és nem akarok kiesni, de akkor is nagyon szép! Teljesen elveszek a táj fürkészésében, annyira, hogy azt sem veszem észre, hogy valaki kijött.

-Ugye milyen szép?-Louis kérdése kissé váratlanul ér, amit egy ugrással jelzek is. Ijedős vagyok, oké?! Ő csak elmosolyodik ijedősségemen (van ilyen szó?), majd a korláthoz sétál és rátámaszkodva bámulja tovább a csodálatos panorámát.

-Igen, lenyűgöző.-bólógatok, amit ő nem is lát, mivel háttal áll nekem. Mivel megint kezdek fázni,- nem is, még mindig fázom- leülök az egyik nyugágyra és felhúzom a lábaim.

-Nagyon fázós vagy, tudtad?-tesz fel egy újabb kérdést, amire azt hiszem nem vár választ, inkább csak meg akarta törni a csendet.-Figyelj, ami nem rég történt...-fordul felém és a korlátnak támaszkodik.

-Ööö, mennem kell telefonálni, bocsi!-pattanok fel és berohanok abba a szobába, ahol most „lakok”. Igaz, hogy ez csak egy kifogás volt, de ha már itt vagyok, megnézem az sms-eim.

Amint tudsz, hívj fel! Fontos! –Josh

Amint meglátom a feladó nevét, azonnal jobb kedvem lesz, így gondolkodás nélkül tárcsázni kezdek, miközben átrohanok a fürdőbe, amit magamra is zárok.

-Szia! Mizujs?-szólok bele vidáman a telefonba, mire egy álmos ásítást (van másmilyen is?) kapok.-Felébresztettelek? Bocsi, azt mondtad, amikor tudlak....

-Semmi gond. Beszélnem kell veled.-hangjában már cseppet sem hallani az álmosságot, viszont a komolyság annál inkább cseng benne. Kezdek megijedni. Vajon mi történt, ami ennyire fontos? Az ajkaimat rágcsálva várom, hogy folytassa, de csak a szuszogását hallom. Egy türelmetlen morgással adom tudtára, hogy örülnék, ha megszólalna végre, és úgy tűnik, veszi a lapot.

-Tudod, hogy szeretlek, igaz?-ez rosszul kezdődik. Sejtelmesen hümmögök egyet.-Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de nem tehetek róla! Túl nagy volt a kísértés, te pedig tudom, hogy nem akarod és nem akartam rámenősnek tűnni....-hadarja, mint valami őrült. Alig értem, mit mond, és ez nekem nem tetszik.

-A lényeget!-kiáltok rá, mikor elveszítem a türelmem. Nehéz napom volt és semmi kedvem, azt hallgatni, hogy hogyan mentegetőzik. Azt akarom tudni, hogy miért mentegetőzik!

-Szóval, izé...megcsaltalak.-böki ki végre, nekem pedig összeszorul a torkom.

-Hogy mi?-suttogom és próbálom visszatartani a könnyeim.-Miért? Mégis miért?-próbálom megőrizni normális hangszínem, mert 7-ből 3-an már alszanak.

-Én sajnálom! Nem tudtam mit csinálok!-mentegetőzik, és ekkor jövök rá, hogy ez vesztett ügy.-Lara rendezett egy bulit, és kissé leittam magam. Tudom, ez nem mentség, és ha nagyon őszinte akarok lenni, tudtam mit csinálok, de közben végig rád gondoltam!-pfuj! Ez undorító! Most hányjak vagy sírjak?!

-Ezzel nem segítesz magadon!-közlöm vele a tényeket.-Te szakítani akartál velem, mert apám megint elhurcolt egy turnéra. Te pedig itt mentegetőzöl, mintha lenne arra esély, hogy ezt megbocsájtom?! Ugye most csak viccelsz?-emelem fel a hangom, de csak annyira, hogy hatásos legyek. Úgy érzem, a szívemben ezer kést forgatnak, a gyomrom összeszorul, a szemem pedig már fáj, a visszatartott könnyektől.

-Mi? Kérlek, ne legyél meggondolatlan! Szeretlek!-veti be az ászt, de ezúttal a joker nálam van. Akármennyire is szeretem, ezt nem tudnám megbocsájtani neki.

-Én is szeretlek, de ez így nem jó. Sajnálom, végeztünk.-szánom ezt végszónak és kinyomom a telefont, majd zokogva rogyok a földre. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Az életem már bonyolultabb nem is lehetne! Miközben próbálom szabályozni a légzésem, hogy kimehessek, anélkül, hogy bárki gyanakodna, azon tanakodom, hogy vajon helyesen döntöttem-e. Azt hiszem, a választ csak később kapom meg. Ha Josh még a héten összejön azzal a libával akivel megcsalt, akkor nem jelentettem neki semmit, ha viszont továbbra is küzd értem, lehet, hogy át kell gondolnom a döntésem. Szipogva állok fel és remegő kézzel nyúlok a kilincs után, ami egy egyszerű lenyomás után, kattan egyet és szabadjára enged.

-Minden rendben?-fürkészi aggódva az arcom Liam, aki megállt a szobája ajtajában, ahogy hallotta, hogy jövök ki. Szótlanul bólintok egyet, akárcsak a buli után, majd tovább igyekszem a szobám felé. Amikor elhaladok Liam előtt, megfogja a kezem és visszaránt.-Nem úgy tűnik. Mi történt? Nekem elmondhatod.-kérlel lágy hangon, miközben halványan mosolyog, de én most képtelen lennék beszélni erről. Érzem, hogy a gombóc megint szorongatja a torkom, így megrázom a fejem, majd miután kihúztam kezem, a fiú szorításából, az erkélyre sietek. Itt legalább egy kicsit egyedül lehetek. Már mindenki elment aludni, csak én vagyok még fent, így nyugodtan élvezhetem a csendet, miközben próbálok megnyugodni.

A végtagjaim már teljesen átfagytak, de semmi kedvem bemenni, mert attól félek egy lépés is elég, hogy újra sírni kezdjek, így inkább nem mozdulok. Hirtelen egy meleg leheletet érzek meg a fejemen és két ölelő kart a derekamon. Most az életem egy szappanoperára hajaz vagy mi ez a sok hasonló jelenet?!

-Kérlek, ne haragudj.-fordít maga felé az illető és megcsókol.... 

.::Chapter 9: "Az olvadó jég"::.

Hyyyyyy!:DD Na ki tért vissza? Na ki?:D 

Köszönöm a végtelen türelmetek!!! Egyáltalán nem érdemlem meg, de örülök neki, hogy van még aki nem pártolt el tőlem:) A következő részt igyekszem megírni, de úgy néz ki szombaton nyárzáró bulin leszek, vasárnap pedig tanulok... De azért igyekszem:) Legkésőbb jövőhét ilyenkor megkapjátok a részt:) 

9 kommentet kérek szépen:$  Jaj, ha valaki azért nem kommentel, mert úgy látja meg van a 9, akkor nyugodtan írjon, mert: a) szokásom válaszolni, ergo csak fele annyi van, mint látod b) nem gond ha több lesz, mint 9:D Nem akarok pofázni, mert kit izgat?!:D

Jó olvasást! <3 i="i">

Ps.: Milyen a desing? Unalmas, vagy jó így? Légyszíves erre is válaszoljatok a kommentben!!

Ps.2: Majd észrevehetitek, hogy nem igazán a valóságnak megfelelően alakul a sztori...De annyira büszke vagyok, hogy muszáj volt beleraknom:$

Ps.3: Mégis pofázok xD

-Buliii vaaaan!!-szakítja ki Niall az ajtót, ezzel félbeszakítva válaszom. Értetlenül fordítom tekintetem felé, majd vissza Louis-ra , majd ezt még megismétlem párszor, ezzel elérve, hogy végleg összezavarodjak.

-Te megőrültél? Mégis miért?-tárom szét a karom, ezáltal abból kipotyognak az eddig gondosan összehajtogatott ruhák. A fenébe!

-Jelöltek minket a VMA-n, 3 kategóriában is!-kezd el ugrálni, mint egy beszívott mókus.

-Mivan?!-pattan fel Louis is és hasonló táncba kezd. Ez valami kóros dolog? Lassan nekem is leesik, hogy mit mondott Niall az előbb. Hogy a VMA-n?

-Uram isten, gratutálok!-tornázom magam én is álló helyzetbe és táncolom velük a marhaságuk. Mindkettejüket megölelem, majd nem foglalkozva azzal, hogy Lou-t és a kérdését faképnél hagyom, a „nappaliba” rohanok.

-Gratutálok!-urgrok be az ajtón széttárt karokkal, vigyorogva, mire 3 értetlen szempár szegeződik rám. Sóhajtok egyet, miközben homlokon vágom magam.-A díjhoz idióták!-világosítom fel őket, majd szinte hallom, ahogy koppan nekik.

-Ja, hogy az!-világosulnak fel.-Nincs ebben semmi gratulálni-való, már megszoktuk. És amúgy is: ez csak egy jelölés! MÉG nem nyertünk.-okoskodik Harry, mire én tarkón baszom (oh, pardon). Ezt a nagyképű....embert!

-Ennyi erővel szerezz magadnak egy jogart, meg egy koronát és nevezd magad a világ urának!-nézek rá eszelősen, mire Liam és Zayn felvísit, mint egy malac, Harry pedig bevágja a durcát. Na, nehogy már ő sértődjön meg! Megforgatom a szemem és visszaindulok, de hirtelen eszembe jut gratulációm oka, így visszafordulok egy pillanatra.-Ha ti is akartok bulizni, öltözzetek! Niall már totál be van zsongva.-közlöm a tényeket és tovább sétálok. Áh, de menő vagyok! Mint a szuperhősök az amerikai akciófilmekben.

Besietek a szobámba és-miután kiküldöm a fiúkat-készülődni kezdek. Mivel buliba megyünk és Niall azt mondta-egy kacsintás kíséretében-, hogy öltözzünk csinosan, így erősen elgondolkodom, hogy mit vegyek. Alapból csinosan szoktam öltözködni, de most ki akarok tenni magamért.

Hosszú gondolkodás után végül előhalászom a bézs színű koktél ruhám, ami fölül ezüstcsillámos, alul pedig réteges, egy hozzáillő masnis magassarkút, egy bőrdzsekit és az elmaradhatatlan kiegészítőim. Bevonulok a cuccaimmal a fürdőbe, hogy felkapjam őket, és amíg én bent vagyok, Lisi is elkészül. Ő is szoknya mellett dönt, de ő lazábbra veszi a stílust, a párducmintás szoknyájával, amibe betűr egy pánt nélküli toppot és felvesz hozzá egy bőrdzsekit, kiegészítésként pedig bebújik a converse-be, amin arany szegecsek vannak. A haját valami elképzelhetetlen módon befonja, majd hagyja, hogy a vállára hulljon. Feltesz egy alap sminket-akárcsak én-, bár én a hajammal nem vacakolok semmit, csak megrázom és kész is van. Miután mindketten kész lettünk, bevonulunk a nappaliba és helyet foglalunk a kanapén, míg a fiúkra várunk.

*10 perccel később*

-Mi tartott ennyi ideig?-teszi fel a tök logikus kérdést Eli, én pedig felhúzott szemöldökkel meredek a fiúkra. Ez nálam az egyetértés jele...is.

-Ne rám nézz! Zayn és Harry a ludas!-mentegetőzik Liam és védekezően maga elé emeli kezeit. Nem is néztem rá!

-Bocsi csajok, nem tudtuk, hogy ennyire lassúak vagytok.-nézek rájuk gúnyos mosollyal, amit Zayn egy nyelvnyújtással jutalmaz, Harry pedig már figyelemre sem méltat. Most meg van sértődve rám, vagy mi? Jaj, de gyerekes!

-Na inkább menjünk, mert már beleolvadok a kanapéba!-pattan föl Lisi, majd engem is magával ránt és kiviharzik a buszból. Miközben próbálok nem pofára esni és a lépést is tartani, szemügyre veszem a klubbot, ahova jöttünk. „Mysterious night”. Érdekes egy név, még nem hallottam. Mindenesetre jó kis helynek tűnik, így nem ellenkezem mikor barátnőm a sor elejére furakszik, hogy bejuthassunk. A fiúkat és persze engem, azonnal felismernek, így gond nélkül átjutunk az ajtón. Bent igazi parti hangulat van. A legmenőbb DJ játssza a legmenőbb számokat, az italpultnál ezer fajta ital van, a táncparkett és maga a hely is tömve van emberekkel. Bár kissé fülledt a levegő és 2 másodpercenként nekem jön valaki, de még így is elkap a parti láz, így a fiúkat magammal rángatva belevetem magam a tömeg közepébe. Lehunyom a szemem és ritmusra kezdek el ugrálni vagy épp ringatni magam. Ahogy kedvem tartja. 

*26 perccel később*

-Mit kértek inni?-áll fel Harry az asztaltól, majd közelebb hajol, hogy a ricsajtól hallja a válaszunk. A táncolásban teljesen kifulladtam, így hamar leültem és mivel a többiek nem akarták, hogy egyedül ücsörögjek ők is jöttek. Harry kérdése szerintem teljesen felesleges volt, hisz már az 5. körünket isszuk ugyanabból. Igazából nem tudom, a többiek mit isznak, mert egy ideje szédülök, és azzal vagyok elfoglalva, hogy helyre tegyem magam, de azt tudom, hogy én vizet iszok és ez elég.

-Én még mindig vizet-kiabálom, hogy meghallja, de mintha észre sem venne. Most akkor tényleg megsértődött rám? Még ilyet! Harry megindul a pult felé, én pedig követem. Nem tudom, mi baja, de most kiderítem.

-Harry.-kocogtatom meg a vállát, mert ha csak mondom, biztos nem veszi észre. Ez a zene olyan hangos, hogy a saját gondolataimatl. sem hallom!

-Mivan?-förmed rám, már kissé spicces állapotban, amin kissé meglepődök. Már ennyitől elszáll az agyuk? Azt hittem, ehhez több alkohol kell! Nem szoktam inni, így tapasztalatom nincs, de mégiscsak, 5 pohár az nem sok!

-Öhm...Beszélhetnénk?-kérdezem kissé félve, ugyanis Harry alapból kissé érzékenyebb srác, úgyhogy alkohol hatása alatt még jobban kell vele vigyázni. De hülye vagyok! Hát persze! Érzékeny srác, így könnyebben megbántódik! Csak nem vette komolyan, amit mondtam neki? Válasz helyett, elindul a hátsó ajtó felé, majd miután bajlódik egy sort a kilinccsel, (...) előre enged és becsapja maga mögött azt. A falnak támaszkodom-ugyanis egyre jobban szédülök-és onnan nézek fel Harry-re. Nem hiszem el, hogy magassarkúban is alacsonyabb vagyok! Várakozó, kissé homályos tekintettel mered rám, miközben próbál teljesen józannak tűnni.

-Haragszol rám?-térek rögtön a lényegre, miközben a kezemmel dörzsölgetem magam. A kabátom bent hagytam...

-Ó, nahát! Ezt meg miből gondoltad?-kezdi el játszani a hülyét, mire felsóhajtok.

-Harry amiket mondtam, nem kellett volna komolyan venned. Feltűnhetett volna már, hogy eléggé csípős a természetem, főleg olyanokkal, akik nem szimpik nekem.-kezdek el magyarázkodni, miközben szüntelenül melegítem magam. Itt hidegebb van, mint az Északi-sarkon!

-Tudom.-veszi le zakóját, majd a hátamra teríti. Orromat azonnal megcsapja a jellegzetes illata, amit már megjegyeztem mikor együtt aludtunk.

-Köszönöm-suttogom egész halkan, mert nem akarom félbeszakítani, de azért mégiscsak így kívánja az etikett.

-Sajnos, túlzottan komolyan veszem a dolgokat, amiket rólam mondanak és ebből általában én jövök ki rosszul. Tudom, hogy nem akartál megbántani, de minden vicc mögött ott van az igazság...-hangja olyan komoly, hogy ha most találkoztam volna vele, fel sem tűnne, hogy nem józan. És ez megijeszt. Mi oka lenne ilyen komolynak lenni? Jobban szeretem a mosolygós, perverz oldalát. Ez valamiért, igencsak baljósló.

-Én tényleg nem gondoltam komolyan, amit mondtam!-lököm el magam a faltól, ami rossz ötletnek bizonyult, ugyanis az egyensúlyom azonnal elvesztem.

-Hohohó! Jól vagy?-nyúl utánam Hazza, még épp időben. A fejemet fogva bólintok egyet, majd visszadőlök a falhoz. Most meg mi bajom van? Még csak alkoholt sem ittam, hogy attól legyek rosszul!-Elhiszem amit mondasz, ne aggódj.-mosolyog rám csibészesen, mire elmosolyodom.

-Ne reméld, hogy izgat a dolog! Csak a kíváncsiságom hajtott.-megyek bele a játékba és finoman meglököm a vállát.

-Ühüm. Persze.-bólogat, mint azok a kutyák a kocsikban, miközben fülig ér a szája. Ez az a Hazza akit megszoktam!-Látod? Én mondtam, hogy meg fogsz kedvelni minket!-nyújta ki rám a nyelvét, mire én a szívemhez kapok.

-Mi? Nem mondtál ilyet!-háborodom fel állításán. És tényleg, nem mondott ilyet.

-De gondoltam!-kötekszik továbbra is, mire felnevetek.-Szóval, elismered, hogy megkedveltél minket?-mosolyog kisfiúsan, amitől valószínűleg lányok milliói dobják el a bugyijuk, de belőlem semmit nem vált ki. Nem válaszolok, csak mosolyogva megrázom a fejem (persze csak óvatosan). Hirtelen egy lépéssel megszünteti a köztünk lévő távolságot és jobb kezével megtámaszkodik a fejem mellett, miközben a másikat zsebre dugja. Arca megint olyan közel van az enyémhez, mint reggel és a mosolya is ugyanaz, de most van valami a szemében... Valami, amit nem tudok beazonosítani, mégis olyan ismerős.

-Köszönöm.-suttogja az arcomba, majd egy puszit nyom rá, amin teljesen ledöbbenek. Mielőtt bármit is reagálhatnék, már rég eltávolodik tőlem és mosolyogva indul vissza a szórakozóhelyre.

-Mégis mit?-kérdezem a csukott ajtótól, persze választ nem várva. Ezzel most teljesen összezavart. Mit akar ezzel mondani? Majd este kiderítem. Most inkább leállítom a fiúkat, mielőtt a sárga földig isszák magukat. Holnap mégiscsak próba van! Nem mehetnek másnaposan!

Miután megbizonyosodom, hogy nem fognak több alkoholt inni, azért cserébe, ha még maradunk, nyugodt szívvel foglalok helyet, egy kényelmes bőrfotelban a poharammal a kezemben. Hirtelen egy kéz simul a vállamra, ami megy egyre feljebb a nyakam felé, ahol eltűri a hajam, majd puszit nyom bőrömre, amitől a hideg is kiráz.

-Velem jönnél?-suttogja egy mély, férfi (ki hitte volna:D-szerk.megj.) hang.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ennek is megvan az oka:$ Mint említettem, ezután jön az egyik nagy fordulópont és nem akartam többet írni, nehogy sejtsetek valamit:D Igyekszem a következővel! Ez csak 4 oldal, az viszont minimum 10 lesz;) 

.::Hírek::.

Sziasztok! 

Van még egyáltalán valaki aki olvassa a blogom?

Nos, mint látjátok egy ideje nem raktam fel új részt. Ennek oka az, hogy egyáltalán semmi szabadidőm:( Tudom, azt mondtam, hogy hétvégén hozom a részt, és nagyon sajnálom, hogy nem így lett, de elszámítottam magam és nem jutott rá időm:/ A részt folyamatosan írom, de nem akarok félmunkát vagy épp összecsapottat kiadni a kezeim közül, így sajnálom, de várnotok kell:( Egy két tannyelvű gimnáziumba járok ami annyit tesz, hogy heti 19 spanyol órám van és ebből minden másnap dolgozat. Sajnos eléggé sok a szó amit tanulni kell és nem akarok rossz jegyeket. Persze Titeket sem akarlak elhanyagolni és rettentően sajnálom, hogy mégis ezt teszem:( Ígérem a rész legkésőbb szerdán fennt lesz:) Nem akarlak tovább váratni Titeket...

A kommenteket nagyon szépen köszönöm,nagyon jól esik, hogy ilyen kedvesek vagytok, miközben már mikor nem volt rész:') 

Még valami: gondolom ebből leszűrtétek, hogy most már még ritkábban lesznek részek, mint eddig, de ennek előnye, hogy hosszabbak is lesznek:) Nemsoká jön az ünnepélyes 10. fejezet, ami nagy fordulót jelent;) Azaz innen már tényleg izgalmas lesz a történet:D 

Köszönöm, hogy kitartotok mellettem és hogy ilyen türelmesek vagytok!
Millió puszi és ölelés: Cheesegirl xxoo

Ui.: A kinézetet is igyekszem fejleszteni, nem akarok maradi lenni:D