.:: Chapter 10 : Vége ::.

Aloha!:D

Meghoztam a következő részt egy"enyhe" csúszással, amit a gimnáziumnak és a 6 millió oldal tanulnivalónak lehet köszönni...-.-" 

Mint már mondtam az előző fejezetben, a 10 rész egy fordulópont:D Majd meglátjátok miért;) Remélem elég izgalmas lesz, mert még sok ilyet tervezek:D 

A kommenthatár 11 és az 'Olvastam' gombot is nyugodtan használjátok;) Tudom, hogy az előző résznél először 11 volt, aztán átírtam 9-re, de az azért volt, mert úgy gondoltam, nem érdemlek meg annyi kommentet, ha olyan rövid részt írok. Ez most hosszabb és tartalom dúsabb lett:)) A kommenteket részről részre szeretném emelni, úgyhogy nyugodtan gyűjtsétek az olvasókat:)

Jó olvasást!<3 

Ps.: KÉREM A TIPPEKET A FIÚKÁRA!!;D

*Skyler szemszöge*

-Velem jönnél?-suttogja egy mély, férfihang.

A hangja ismerős, mégsem tudom azonosítani, mivel eléggé akadozó-valószínűleg az alkohol miatt. Válaszomra nem is várva, megszorítja a csuklóm és a mosdók felé kezd rángatni. A szemembe világító fények és a félhomály miatt, nem látom az „elrablóm” arcát, csak a hátát, ennyiből pedig nem tudom azonosítani. Próbálom kiszedni a kezem a szorításból, kevés sikerrel. A fejem még mindig hasogat, továbbra is szédülök és a kinti fények miatt, most kissé homályosan látok, a hirtelen jött fényben. Már csak arra eszmélek, hogy hátam a hideg csempének ütközik, ahogy az ismeretlen férfi nekinyom, majd a nyakamat kezdi csókolgatni, amit én csöppet sem díjazok.

-Te meg mégis mit képzelsz?! Tűnj a magánszférámból!-térek észhez és elkezdem kirángatni a karom a kezei közül. Úgy látszik, neki ez nem tetszik, ugyanis szorít a fogáson, ami már kezd fájni, de nem tudok ellene tenni. Sajnos erősebb nálam, ami most duplán pech, ugyanis a keze már a combomon jár.

-El a kezekkel hapsikám! Minek nézel?! Nem vagyok egy ribanc, aki mindenkivel összeáll!-kezdem el rugdosni (oké, nincs jobb ötletem), mire felmordul, ami kissé megijeszt. Jaj, most mit csináljak? Érzem, hogy kezdem elveszíteni a kontrollt a testem felett, amit abból gondolok, hogy a könnyeim akaratlanul is potyogni kezdenek. Nem tehetek róla! Meg vagyok rémülve és tehetetlen vagyok. Hol vannak ilyenkor a fiúk?! Vagy akárki?! Itt a mosdót csak ’arra’ használják?! Miközben próbálok, úgy helyezkedni, hogy minél kevésbé tudjon tapizni, és a könnyeimet is próbálom kordában tartani, forognak a kerekeim, valami használható ötlet után. Nem jutok sokra, tekintve hogy a fejem, majd szétszakad, így pedig nehéz gondolkodni.

-Kérem hagyjon békén! Én ezt nem akarom!-kezdek el zokogni (ennyit arról, hogy kordában tartom a könnyeim...) és esetlenül próbálom elkerülni, hogy a keze, ennél is feljebb kússzon. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megcélzom férfiasságát és amint fájdalmában odakap, kapok az alkalmon (haha, szóvicc...) és  kirohanok a vécéből, ahol egy széles mellkasba ütközöm.

-Sajnálom.-motyogom, miközben próbálom letörölni a könnyeim, amik még mindig folynak.

-Skyler! Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek!-kiált fel vidáman egy ismerős hang és én automatikusan hozzábújok, védelemre számítva. Karjai azonnal körém fonódnak és védelmezően húznak közelebb hozzá.-Héj, héj. Te sírsz? Mi a baj? Talán bántott valaki?-húzodik el kissé, hogy szemembe nézhessen és aggódóan fürkészi arcom. Én csak szipogva megrázom a fejem és újra hozzábújok.

-Zayn...kérlek menjünk haza.-nyögöm ki nagy nehezen ezt az egy mondatot és megmarkolom pólóját. Ő csak bólint egyet, átkarolja a vállam és magához húz, majd kifele indul az ajtón. Amint kiérünk, azonnal megcsap a hűvös levegő, így kezeimet automatikusan magam köré csavarom. Zayn még mindig engem átkarolva előveszi a telefonját, majd egy gyors beszélgetés lezavarása után, biztatóan rám mosolyog, amit próbálok viszonozni. Csak most esett le igazán, hogy mit akart tőlem az a férfi és erre a gondolatra egyfajta sokk tör rám. Nehezebben veszem a levegőt, ami Zayn-nek is feltűnik. Úgy tűnik, jártas ebben a dologban, mert nagyon profin csinálja, amit kell. Újra szorosan magához húz, és a hátamat simogatja, miközben a fülembe suttogja az oly jól ismert mondatot, vagyis „Minden rendben”. Pár perc után, már egész megnyugtató érzés, de valamiért még mindig ott van a torkomban a gombóc. Azt hiszem, nem ez lesz a kedvenc helyem...

-Itt is vagyunk!-pattan oda hozzánk Louis, mire ugrom egyet és a szívemhez kapok.

-Louis! Ezt most nem kéne!-szidja le Zayn, mire a másik kérdőn néz rá, majd rám.

-Ez...hagyjuk.-felelek halkan a fel nem tett kérdésére és megdörzsölöm a karom. Miért is adtam vissza Harry zakóját? Ja, megvan! Mert hülye vagyok!

-Sky, mi a baj? Történt valami?-aggodalmaskodik Niall, miközben odaadja a pulcsiját. Hova lett a kabátom?! És Lisi?! Csak szótlanul bólintok egyet, majd beszállok a kocsiba, amivel épp most állt meg előttünk Liam. Befészkelem magam a sarokba és felhúzom a lábaim, majd próbálok a többiek beszélgetésére figyelni. Időközben Lisi is előkerült, de mivel rosszul van, ha hátul kell ülnie (a taxiban semmi baja nem volt, nem?), ezért ő elől ül Liam mellett és onnan magyaráz a többieknek. Teljesen fel van háborodva, mert egy rakás srác szólította le és kérte el a számát,-akik közül majdnem mindenki sikerrel is járt. Nem tudom, ez miért baj, de nem az én dolgom. Furcsa, ma este valahogy felcserélődtek a szerepek: én lettem a csendesebb, Lisi pedig a csacsogósabb és pörgősebb. Mindig ez van ha iszik, bár legtöbbször én is ilyen vagyok ilyenkor. Míg ezt elemezem, a kocsi megáll valahol. Várjunk csak! Hisz mi a buszban lakunk. Honnan jött ez a kocsi?

-Hol vagyunk?-kapom fel a fejem, ami hibának bizonyult, mivel a fejfájásom visszatért.

-Ma este egy hotelban alszunk. Tudod, Paul bármelyik pillanatban betoppanhat a buszba, és nem hiszem, hogy örülne, ha részeg énekeseket találna ott.-magyaráz nekem Harry, bár párszor megállt a mondat közben. Gondolom elvesztette a fonalat...

-Oh, értem. Rendben.-bólintok és belebújok a cipőmbe, amit akkor vettem le, amikor felhúztam a lábaim. Az idő egyre hűvösebb, így összébb húzom magamon a zöld pulcsit, amiből árad a kellemes dezodor illat. Bemegyünk az ajtón-megjegyzem Lisi, még mindig beszél-, majd miután Liam lerendezi, amit le kell, a lift felé megyünk, ahol az egyetlen józan fiú benyomja a 9-es gombot.

-Áááágy!!-kiált fel Harry és a szőnyegre(!) veti magát, amin felnevetek. Próbálok elvonatkoztatni attól, ami történt, és inkább élvezni az életet. Ami történt megtörtént, tovább kell lépni. Ez a mottóim egyike, ami most jól jön.

-Harry az a szőnyeg.-nevetek még mindig már a földön fetrengve, és be kell valljam, tényleg olyan ez a szőnyeg, mint egy ágy. Miután felállok, körbenézek a szobában. Mit nekem szoba, ez egy lakosztály! Szembe egy hatalmas nappali van, aminek végéből jobb oldalt egy ajtó nyílik, az ajtó mögött a konyha található. Bal oldalt van 4 ajtó, amelyek a szobákat rejtik és a bejárati ajtó mellett is van egy nyílászáró, ahonnan a mosdó nyílik.-Wow!-írom le egyetlen szóval a látványt, majd benyitok az egyik random ajtón.

-Én itt alszok!-kiáltok fel, átnézve a vállam fölött, mire mindenkiből kitör a röhögés. Kérdőn nézek rájuk, mire magyarázatképp Eli a hátam mögé bök. Amint meglátom, hogy arra vállalkoztam, hogy a fürdőben alszom, belőlem is kitör a röhögés, ami nem esik valami jól, de fenn kell tartani a látszatot...

-Remélem, kényelmesnek találod a kádat, mivel csak 3 szoba van, mindenképp ott kell aludnod.-kekeckedik velem Liam, mire vállba bokszolom. Színpadiasan feljajdul, majd a konyhába megy, hogy falatozzon valamit, már ha Niall hagyott egyáltalán ehető dolgot...Lisi teljesen kifáradt, így bevonult az egyik szobába és nyomban el is aludt, Zayn a séróját igazgatja a fürdőszobai tükörben, Harry pedig ugyanezt teszi, csak az előszobában. Niall és Liam a konyhában majszolnak, Louis pedig a kanapén ülve néz valami bugyuta rajzfilmet. Mivel aludni nem tudnék, éhes meg nem vagyok, úgy döntök Lou mellett foglalok helyet, az igencsak kényelmes kanapén.

-Mizujs csajszi?-mosolyog rám és lejjebb veszi a hangerőt a színes dobozon, hogy tudjunk beszélgetni. Nem tudom eldönteni, hogy elmondjam-e neki a dolgot, vagy hagyjam a fenébe, de van egy olyan érzésem, hogy a kérdése nem erre vonatkozik, hanem inkább arra, amit még a buszban kérdezett. Nem biztos, hogy jó ötlet vele aludni, mert Josh elég féltékeny típus, és ha megtudja, hogy 2 fiúval is együtt aludtam felrobban, mint egy tini fiú, aki túl sokat járt Didibárba. És amúgy is, akkor ki alszik Lisi-vel? Ha arra ébred, hogy valamelyik fiú mellette fekszik, ő is úgy jár, mint Josh.

-Ne nézz rám így! Tudom, mire vonatkozik a kérdés, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.-rázom a fejem (ahj, abba kéne hagynom...), mire ő lemondóan felsóhajt.

-Rendben. Ha nem, akkor nem. Én nem erőltetem.-vág be egy ál-vigyort és tekintetét újra a tévének szenteli. Talán rossz döntést hoztam, mert végül is ez így nem fair. Ha már egyikükkel alszom, akkor másikukkal is aludhatok nem? Hát, a kimondott szó visszavonhatatlan. Felállok Lou mellől és bemegyek abba a szobába, ahol barátnőm alszik, majd megkeresem a vaksötétben a szekrényt. Hamar meg is találom, bár a lábujjammal (áucs) és miután konstatáltam, hogy van bent néhány melegítő az épület logójával, arra jutok, hogy elmegyek fürdeni. 10 perc alatt el is készülök, így a konyhába indulok, hogy igyak egy forrócsokit. Liam és Niall még mindig ott ülnek és épp valami nagy sztorizgatást szakítottam félbe, mert hirtelen mindketten elnémultak.

-Nyugi hölgyek, csak egy forrócsokit csinálok, aztán folytathatják is a traccspartit.-legyintek, miközben az egyik polcon kutatok a kakaópor után. Rövid keresgélés után, meg is találom az egyik fenti (...) szekrényben. Ez valami szokás, hogy mindent magasra tesznek?! Ez kiszúrás az alacsonyakkal szemben! Mivel most a két fiú valószínűleg megsértődött rám, inkább nem kérem meg őket, hogy segítsenek, hiszen meg tudom oldani magamtól is. Ügyesen felmászok a pultra, majd a térdemre támaszkodva próbálom elérni a dobozt. A fiúk csak visszafojtott röhögéssel bámulnak rám, de nem izgat. Robbanjanak csak fel! Hm, mostanában sokat gondolkodom a robbanáson. Terrorista lennék?!

-Igen!-kiáltok fel, mikor sikerül elérnem a dobozt, de a kisebb ugrás, amit örömömben végeztem, téves cselekedet volt, ugyanis megcsúszom.

-Hopp! Minden oké?-vigyorog rám Niall, miközben ő és Liam elkapnak, mielőtt az agyam szétplaccsan (és nem robban!) a padlón. Ma van a „Szerencsétlen Skyler nap”? Mert eddig eléggé sok peches dolog történt velem!

-Persze, köszi.-nézek rájuk nagy szemekkel, miközben felkelek, és kanál után kezdek kutatni. A harmadik fiók, amit kihúzok, a keresett tárgyat rejti, amit egy diadalittas felkiáltással jutalmazok, Liam pedig egy lányos sikollyal.

-Én, azt hiszem, most megyek.-mutogat össze-vissza, majd a fal mentén kislisszol a konyhából. Ennek meg mi baja?

-Kanál fióbia.-magyarázza a szőkeség és kiveszi a kanalat a kezemből.-Majd én megcsinálom, mielőtt kitöröd a nyakad a tej keresése közben.-röhög fel, mire én kinyújtom a nyelvem. Nekem mindegy. Legalább kevesebbet kell mozognom. Talán lusta lennék? Megesik.

-Köszi.-mosolygok rá, amikor 5 perc bénázás után összehozza a forrócsokit. Felkelek a székről és az erkélyre igyekszem, merthogy itt az is van!

-Most már visszamehetsz, nincs kanál a láthatáron.-kuncogok, mikor elmegyek a konyha előtt várakozó Liam mellett, aki csak összeborzolja a hajam és visszamegy a főzőhelységbe.

A kilátás valami eszméletlen! Persze, csak az ajtóból szemlélem, mivel kissé tériszonyom van, és nem akarok kiesni, de akkor is nagyon szép! Teljesen elveszek a táj fürkészésében, annyira, hogy azt sem veszem észre, hogy valaki kijött.

-Ugye milyen szép?-Louis kérdése kissé váratlanul ér, amit egy ugrással jelzek is. Ijedős vagyok, oké?! Ő csak elmosolyodik ijedősségemen (van ilyen szó?), majd a korláthoz sétál és rátámaszkodva bámulja tovább a csodálatos panorámát.

-Igen, lenyűgöző.-bólógatok, amit ő nem is lát, mivel háttal áll nekem. Mivel megint kezdek fázni,- nem is, még mindig fázom- leülök az egyik nyugágyra és felhúzom a lábaim.

-Nagyon fázós vagy, tudtad?-tesz fel egy újabb kérdést, amire azt hiszem nem vár választ, inkább csak meg akarta törni a csendet.-Figyelj, ami nem rég történt...-fordul felém és a korlátnak támaszkodik.

-Ööö, mennem kell telefonálni, bocsi!-pattanok fel és berohanok abba a szobába, ahol most „lakok”. Igaz, hogy ez csak egy kifogás volt, de ha már itt vagyok, megnézem az sms-eim.

Amint tudsz, hívj fel! Fontos! –Josh

Amint meglátom a feladó nevét, azonnal jobb kedvem lesz, így gondolkodás nélkül tárcsázni kezdek, miközben átrohanok a fürdőbe, amit magamra is zárok.

-Szia! Mizujs?-szólok bele vidáman a telefonba, mire egy álmos ásítást (van másmilyen is?) kapok.-Felébresztettelek? Bocsi, azt mondtad, amikor tudlak....

-Semmi gond. Beszélnem kell veled.-hangjában már cseppet sem hallani az álmosságot, viszont a komolyság annál inkább cseng benne. Kezdek megijedni. Vajon mi történt, ami ennyire fontos? Az ajkaimat rágcsálva várom, hogy folytassa, de csak a szuszogását hallom. Egy türelmetlen morgással adom tudtára, hogy örülnék, ha megszólalna végre, és úgy tűnik, veszi a lapot.

-Tudod, hogy szeretlek, igaz?-ez rosszul kezdődik. Sejtelmesen hümmögök egyet.-Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de nem tehetek róla! Túl nagy volt a kísértés, te pedig tudom, hogy nem akarod és nem akartam rámenősnek tűnni....-hadarja, mint valami őrült. Alig értem, mit mond, és ez nekem nem tetszik.

-A lényeget!-kiáltok rá, mikor elveszítem a türelmem. Nehéz napom volt és semmi kedvem, azt hallgatni, hogy hogyan mentegetőzik. Azt akarom tudni, hogy miért mentegetőzik!

-Szóval, izé...megcsaltalak.-böki ki végre, nekem pedig összeszorul a torkom.

-Hogy mi?-suttogom és próbálom visszatartani a könnyeim.-Miért? Mégis miért?-próbálom megőrizni normális hangszínem, mert 7-ből 3-an már alszanak.

-Én sajnálom! Nem tudtam mit csinálok!-mentegetőzik, és ekkor jövök rá, hogy ez vesztett ügy.-Lara rendezett egy bulit, és kissé leittam magam. Tudom, ez nem mentség, és ha nagyon őszinte akarok lenni, tudtam mit csinálok, de közben végig rád gondoltam!-pfuj! Ez undorító! Most hányjak vagy sírjak?!

-Ezzel nem segítesz magadon!-közlöm vele a tényeket.-Te szakítani akartál velem, mert apám megint elhurcolt egy turnéra. Te pedig itt mentegetőzöl, mintha lenne arra esély, hogy ezt megbocsájtom?! Ugye most csak viccelsz?-emelem fel a hangom, de csak annyira, hogy hatásos legyek. Úgy érzem, a szívemben ezer kést forgatnak, a gyomrom összeszorul, a szemem pedig már fáj, a visszatartott könnyektől.

-Mi? Kérlek, ne legyél meggondolatlan! Szeretlek!-veti be az ászt, de ezúttal a joker nálam van. Akármennyire is szeretem, ezt nem tudnám megbocsájtani neki.

-Én is szeretlek, de ez így nem jó. Sajnálom, végeztünk.-szánom ezt végszónak és kinyomom a telefont, majd zokogva rogyok a földre. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Az életem már bonyolultabb nem is lehetne! Miközben próbálom szabályozni a légzésem, hogy kimehessek, anélkül, hogy bárki gyanakodna, azon tanakodom, hogy vajon helyesen döntöttem-e. Azt hiszem, a választ csak később kapom meg. Ha Josh még a héten összejön azzal a libával akivel megcsalt, akkor nem jelentettem neki semmit, ha viszont továbbra is küzd értem, lehet, hogy át kell gondolnom a döntésem. Szipogva állok fel és remegő kézzel nyúlok a kilincs után, ami egy egyszerű lenyomás után, kattan egyet és szabadjára enged.

-Minden rendben?-fürkészi aggódva az arcom Liam, aki megállt a szobája ajtajában, ahogy hallotta, hogy jövök ki. Szótlanul bólintok egyet, akárcsak a buli után, majd tovább igyekszem a szobám felé. Amikor elhaladok Liam előtt, megfogja a kezem és visszaránt.-Nem úgy tűnik. Mi történt? Nekem elmondhatod.-kérlel lágy hangon, miközben halványan mosolyog, de én most képtelen lennék beszélni erről. Érzem, hogy a gombóc megint szorongatja a torkom, így megrázom a fejem, majd miután kihúztam kezem, a fiú szorításából, az erkélyre sietek. Itt legalább egy kicsit egyedül lehetek. Már mindenki elment aludni, csak én vagyok még fent, így nyugodtan élvezhetem a csendet, miközben próbálok megnyugodni.

A végtagjaim már teljesen átfagytak, de semmi kedvem bemenni, mert attól félek egy lépés is elég, hogy újra sírni kezdjek, így inkább nem mozdulok. Hirtelen egy meleg leheletet érzek meg a fejemen és két ölelő kart a derekamon. Most az életem egy szappanoperára hajaz vagy mi ez a sok hasonló jelenet?!

-Kérlek, ne haragudj.-fordít maga felé az illető és megcsókol....