.::Chapter 15:Maszk::.

Sziasztok! :)

Meg is jöttem az új fejezettel, bár nem hétvégén ahogy ígértem, hanem egy nap csússzásszal. Nos...ezt Fancsinak, az én drága barátnőmnek köszönjétek, az ő hibája :D 

De a lényeg: a rész megérkezett, remélem elég izgalmas. Várom a kommenteket, a kattintásokat. A kommenthatárt a következő résztől vissza szeretném hozni, de természetesen nem akkora mértékben, mint amekkorában volt :)

Osszátok, ajánljátok!

Jó olvasást! ♥

"Mosolygok, miközben belül összetörök..."

*5 éveknek tűnő másodperc múlva*

-Harold Edward Styles! Mégis mi a protkót kereső nagymamát képzelsz?!-vágom pofán-immár másodszor-, mikor észhez térek és hátrébb bicegek két lépést, miközben Harry nagyra nyílt szemekkel néz rám, a pirosló arcát fogva.
-Áucs! Skyler, mi bajod? Hisz visszacsókoltál!-tárja szét értetlenül karjait, ezzel felfedve tenyerem nyomát arcán, mire akaratlanul is mosoly kúszik ajkaimra.
-Oh, nem, nem, nem, nem!-lengetem meg előtte mutatóujjam.-Az, hogy nem löktelek el, vagy hogy visszacsókolok-e, két külön dolog. És itt bizony az első esedékes.-nézek rá gúnyosan, mire csalódottság csillan szemében. Lehajtja fejét, majd motyogni kezd, amiből gyakorlatilag semmit sem értek. Skyler, te idióta! Azt hiszed csak poénból csókolt meg? Próbáld használni a szíved, és csinálj valamit! Beharapom ajkam, majd előre lépek egyet, hogy Harry előtt álljak.
-Nézd Harry...-rakom kezem vállára.-...én nem akartalak megbántani, sajnálom. Csak tudod, nem rég megtette velem ugyanezt Liam is, és kezdem azt hinni, hogy jobb, ha nem megyek a fiúk közelébe, hisz ki tudja ki lesz a következő akcióhős!-veszem poénosra a figurát, mire halványan elmosolyodik. Vesz egy mély lélegzetet, majd széles mosollyal arcán néz szemeimbe. Viszonzom mosolyát, mire magához ránt és megölel. Kivételesen nem törődök a fájdalommal, csak visszaölelek és kiélvezem a pillanatot. Remélem ebből leesett neki, hogy semmit nem érzek iránta, így próbálkoznia sem érdemes...
-Sajnálom, csak elragadott a hév.-néz rám kissé elpirulva, arcán halvány mosollyal.-Szereznem kell egy barátnőt!-nevet fel kínosan, a tarkóját vakargatva, mire én is elmosolyodom.-Nincs harag, ugye?
-Nincs.-rázom meg fejem, majd az órára pillantok.-Nos, azt hiszem ideje lenne visszamennünk. Még valahogy azt is be kell adagolnom a fiúknak, hogy eltörtem a bokám.-húzom el a szám, majd a mankókra támaszkodva elindulok, de Harry nem követ. Hátranézek rá, hogy megtudjam, mit csinál, de igazából nem is csinál semmit, csak áll és a földet bámulja.-Jössz?-zökkentem vissza a valóságba, majd mikor rám pillant, tovább megyek.

~|:|~

-Jesszus isten, Skyler! Te meg mit műveltél?-kiált fel Louis, amint meglát, majd hozzám rohan. A többiek is felkapják a fejük Louis ordibálására, így nem telik bele pár percbe, máris kérdésekkel bombáznak.

-Fiúk, elég!-kiáltom el magam, majd a nézőtérre bicegek és helyet foglalok, miközben kifújom a feszültségem miatt bennrekedt levegőt. Barátnőm ismét sehol sincs. Hm...Miben fogadunk, hogy megint Matt-tel van?-Nincs semmi gond, jól vagyok.-kezdem el, mire Harry köhög egyet, de én csak szúrósan nézek rá, és folytatom.-Reggel volt egy kis balesetem, ami után nem kellett volna megterhelnem a lábam, de mivel ezt nem tudtam megterheltem. Aztán jött a következő probléma, meg a következő és hirtelen a doki "rendelőjében" voltam, várva az ítéletet, ami nem volt túl kecsegtető.-fejezem be mondókám és szélesen elvigyorodom, hogy ne aggódjanak annyira.

-Milyen reggeli baleset? Reggel ott voltál velünk.-ráncolja szemöldökét Louis, mire nyitom a szám, hogy megmagyarázzam, de ekkor leesik a dolog.

-Te voltál!-bökök Louis-ra.-Te vagy a hibás! Miattad estem el a fürdőszobában!-sipákolok, mint Watson, mikor rájön a megoldásra. 

-Micsoda? Ott se voltam!-néz rám kidülledt szemekkel, miközben kezeit maga elé emeli védekezésképp.

-Jaj, tudom!-bököm homlokon, majd megforgatom a szemem.-De te öntöttél le vízzel, és azt az undorító trutyit,-amiről mellesleg nem akarom tudni, hogy micsoda-te raktad az ajtóra. Tehát a te hibád.-bólintok, hogy megerősítsem magam, mire Louis finoman Liam-re sandít.

-Mi van?-húzom fel értetlenül szemöldököm és kettejük között kapkodom tekintetem.

-Hát...szóval...az a vödör...Tudod ez egy vicces sztori...-kezd bele kínosan Liam, de egy "na ne szórakozz velem" fej után elhallgat.-Szóval, azt a vödröt én tettem oda.-nyögi ki miközben a feje majdnem eltűnik a nyakában. Lehetséges ez egyáltalán?

-Oh, akkor kettőtök hibája. Tapsot nekik.-kezdek el tapsolni, de hamar abbahagyom, amint látom dühös barátnőm felém közeledni.-Na, tűnés vissza a színpadra! Már csak másfél óra, és utána ebéd! Azután pedig lesz egy interjútok egy rádióállomásnál, majd egy autogramosztás a helyi plázában. Utána szabadok vagytok.

-És...te ugye nem akarsz velünk jönni?-néz rám Zayn felhúzott szemöldökkel, de értetlen arcom látva, tekintetét átviszi gipszemre.

-Ja, hogy az! Az nem gond, csak egy szék kell, és én el leszek.-mosolygok, mint a kisgyerek, aki épp eltört egy vázát, de ezt sikerült ellapolnia. 

-Te tudod...-mosolyog rám, majd követi a fiúkat a színpadra, ahol-Liam bólintása után-fel is csendülnek az Up All Night első akkordjai. 

-SKYLER DIAMOND COWELL! EZ MÉGIS MI A JÓ FENE??-mutat a lábamra dühöngő barátnőm, mire felsóhajtok, majd fejemmel a mellettem lévő szék felé bökök. Fújtat egyet, majd durcásan lehuppan rá, keresztbe tett kezekkel, de azért érdeklődve fordul felém.

~|:|~

-Na és veled mi van?-bököm oldalba, mikor elmeséltem az egész sztorit-természetesen sokkal részletesebben, mint a fiúknak,-mire elpirulva lehajtja fejét.-Háháh! Na mesélj csak! Mi van Matt-tel?-érdeklődöm felcsigázódva, mire felnevet.

-Igazából én sem tudom.-mosolyog halványan.-Nagyon megkedveltem. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, de tudod jól, hogy mit gondolok erről.-húzza el a száját.

-Érdekel a véleményem?-hajolok picit előrébb, mire kérdőn rám néz, majd bólint.-Szerintem érdemes megpróbálni. Tudom, hogy sokat csalódtál, de ha nem próbálkozol sosem leszel igazán boldog. És Matt rendes srácnak tűnik. Ki tudja...a végén még ő lesz a Nagy Ő.-mosolygok rá biztatóan, mire hálásan néz rám, majd megölel.

-Na, akkor élvezzük, ki ezt a bő 1 órát, aztán menjünk ebédelni, rendben?-mosolygok továbbra is, mire barátnőm vidáman bólint, de egyáltalán nem rám figyel.

-Menj.-nevetek fel fejcsóválva, mikor szembetalálom magam barátnőm kiskutyaszemeivel. 

-Juj, köszike.-nyom puszit az arcomra és el is szalad a backstage-be Matt-hez. Gondolom, nem a tevék szaporodásáról fognak beszélgetni...

-Niall!-kiáltok fel, mikor látom, hogy az ír srác nincs a színpadon.-Meg ne próbálj a büfé közelébe menni, különben bezárlak egy dobozba és nem kapsz ma többet enni!-kapom tekintetem az asztal felé, mire Niall megszeppenve néz rám, de látva szúrós tekintetem, inkább visszaballag a színpadra.

*2 órával később*

-Fiúk!-kiáltom el magam, de semmi reakció.-Mondom, FIÚK!-pattanok fel, miközben a törött lábam, még mindig a széken van, ami direkt annak lett hozva. Érdekes látvány lehetek...-Értem én, hogy élvezitek a kajálást, de megtennétek, hogy nem szeditek szét az éttermet? Ezalatt a kemény 40 perc alatt, szerintem már tizenháromszor hívták a rendőrséget miattatok.-nézek végig rajtuk szúrós szemekkel, mire mindenki fülét-farkát behúzza.

-Köszönöm.-mosolyodom el, majd az órára pillantok.-Lassan menni kéne, ha nem akartok elkésni.-siettetem őket és felveszem a mankóim, hogy az ajtó felé induljak. Amire odaérek, úgyis mindenki beelőz, úgyhogy teljesen fölösleges itt ácsorognom.

~|:|~

-Nos, az interjún semmi személyeset nem kérdezhetnek tőletek. Csak a szokásos kérdések lesznek, így remélhetőleg nem bakizzátok el.-pillantok Louis-ra, mire ő ártatlanul maga elé emeli kezeit.

-A dedikálás egy, esetleg másfél órás lesz, attól függ, hogy bírjátok. Lis, az autogramosztásnál neked kell majd segédkezned, én nem mehetek. Sajnos a lábam túl nagy akadály egy olyan tömött helyen. Aztán...Matt, neked vissza kell menned az arénába, Greg már megint elrontott valamit. A dedikálás után nincs mára több program. Holnap délelőtt nincs semmi hivatalos dolgotok, délután pedig próba. Mindenkinek világos?-pillantok fel a dosszié mögül, mire egyöntetűen bólintanak, majd Matt el is indul az arénába, miközben a buszsofőr hív nekünk egy kisbuszt, amivel eljuthatunk a rádióállomásra. Mégiscsak feltűnő lenne, ha egy óriási piros busszal mennénk, ami hatalmas betűkkel hirdeti a banda nevét...

*Egy sablonos interjú és egy hangos dedikálásnyi idő után*

-Meghalooook! Muszáj ennem!-nyöszörög Niall a kanapén és két pillanattal később már a hűtőben is van. Liam elment a szobájába telefonálni, Louis valami idióta videojátékot játszik, Zayn twitterezik,-megjegyezném kint van a nyelve-, Lis Matt-tel van, Harry pedig elvileg filmet néz valahol. Gondolom a szobájában. Mikor végignézek a társaságon, úgy döntök, hogy ezek közül a legértelmesebb tevékenység a filmnézés, tehát Harry-hez csatlakozom. 

A szobája elé érve, egy gyors kopogást intézek az ajtóra, de válasz híján egyszerűen benyitok. Harry sehol, a film pedig egyáltalán nem megy.

-Harry hova lett?-teszem fel a kérdést, mikor visszaérek a nappaliba,-ami megjegyezném dupla annyi idő, mint általában. Ez a hülye gipsz mindenben hátráltat!

-Filmet néz, nem?-válaszol Louis, fel sem nézve a játékból. 

-Hát a szobájában nincs, szóval nem hiszem. 

-Oh, akkor a tetőn van. Ha valami baja van, mindig ki kell szellőztetnie a fejét, és itt erre a legjobb hely a tető.-magyaráz Louis, mire két dolgon is fennakadok.

-Hogy...hol? És mi baja van? Én nem láttam rajta semmit ma.-vonom fel a szemöldököm, miközben Louis-t bámulom, akit ez egyértelműen nem zavar.

-A turnébusz hátuljában van egy szekrény, amit ha kinyitsz, rájössz, hogy az egy lépcső. Ha azon felmész, akkor a busz tetején találod magad. Nagyon szépen meg van csinálva. Észre sem veszed, hogy az egy tető.-magyarázza Zayn rám pillantva, mire csak bólintok egyet, és miközben azon gondolkodom, hogy én erről miért nem tudok, a lépcső felé indulok.

-Oh, és Skyler!-szól utánam Louis.-Nem tudom mi baja van, de egyértelműen látszik rajta, hogy valami nyomasztja.-néz mélyen a szemembe Louis, mintha állami titkot mondott volna, de hamar visszamerül a videojáték világába.

A lépcsőt keresve csupán kétszer verem be a fejem, és csak egyszer csúszom meg, de összességében épségben találom meg, majd megyek fel,-megjegyzem gipszben ez sem könnyű folyamat,-a kis tetőtérre.

Harry ott fekszik egy nagy puha matracon (?), és egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy följöttem, pedig biztos vagyok benne, hogy hatalmas zajt csaptam. 

Arca elgondolkodó, szemöldökét finoman ráncolja, miközben ajkait harapdálja. Lábai keresztbe rakva nyúlnak el a matrac végén, kezei pedig tarkójánál összekulcsolva pihennek feje alatt. 

-Hát te mit csinálsz itt egyedül?-szólítom meg, mikor közelebb érek, ezzel felébresztve őt gondolatmenetéből. Pár pillanatig értetlenül mered rám, majd hirtelen felül és elpirul.

-Skyler! Te mit csinálsz itt? Hogy jöttél fel? Te jó isten, le ne ess nekem!-kezd el aggodalmaskodni, mire felnevetek. Arrébb tessékelem és én is leülök a matracra, majd egy sóhaj kíséretében hátradőlök és a felhőket szemlélem az égen, miközben a nap sugarai melengetik bőröm. 

-Nem tudom.-vonok vállat.-Csak nem voltál a szobádban, és Louis azt mondta valami bánt, úgyhogy gondoltam megkereslek, mielőtt még leveted magad a buszról. Tudod, ahhoz, hogy sikeresek legyetek mindannyian kellettek.-mosolygok rá, mikor ő is hátradől és fejét felém fordítja.

-Örülök neki, hogy te jöttél.-mosolyog rám, szemében furcsa csillogással.-Mármint..ha Louis jött volna, tuti tejszínhabbal a hajamban végzem, vagy hasonló.-kezd el mentegetőzni, mikor rájön mondata kétértelműségére. Én csak elmosolyodom, majd fejem az ég felé fordítom.

-Tudod, lassan kezdelek titeket megkedvelni. Bár néha nagyon tudtok idegesíteni, azért nagyjából már rendben vagytok.-mosolygok, még mindig az eget kémlelve, miközben érzem magamon Harry tekintetét, de semmit nem szól. Pár percig fekszünk így: én az eget nézem, ő pedig engem, és hallgatjuk a csendet, amit végül ő tör meg:

-Skyler...-kezd bele, mire felé fordítom fejem.

-Igen?-mosolygok rá, mire szemében felismerés, majd bánat tűnik fel és mosolya hamar eltűnik.

-Semmi...-rázza meg fejét, és arcát az ég felé fordítja.