Sajnálom a késést, de úgy gondoltam várok még egy napot hátha...És sikerült!:D Megvan az 5 komment és 10 (sőt 11) ’olvastam’, úgyhogy itt a rész. Bocsánat, hogy folyton hajnali órákban rakom fel a részeket, de mindig spontán írom a fejezeteket és, mint tudjuk, mindig akkor jön az ihlet, ha az ember aludni akar:D Nos, a részről annyit, hogy sajnálom ezt a kissé lelombozó hangulatot:/ De ilyet is kell néha;) Aztán mi van még? Ja, igen. Mivel végül is összegyűltek a komik mielőtt hoztam volna a fejezetet, jár a dupla rész:D A másikat holnap (még emberi időben megpróbálom) fel is pakolom, hogy olvashassátok:D A következőt ismét 5 komment és 10 ’olvastam’ után hozom!!
Ps.: LU beleolvastam a blogodba és nagyon tetszik:) Sort kerítek rá, hogy elolvassam, csak most kicsit hosszú a bloglistám:$ Ha valaki be szeretne nézni és nem látta LU kommentjét: onedreamwithgwen.blogspot.hu/ (remélem nem gond, hogy közzétettem:$)
Ps.3: Sajnálom, hogy rövid! Igyekszem hosszabbakat hozni, de azt hiszem most az egyszer elnézhetitek, mivel dupla rész fog jönni:$
Jó olvasást!<3 i="i">3>
NOTHING IS WHAT IT SEEMS!! / SEMMI SEM AZ AMINEK LÁTSZIK!! ;) |
~Hol
vagyok?-forgok körbe. Hangom víz hangzik az üres, sötét térben.- Van itt
valaki? Hahó!-kiabálom a semmibe,de választ nem
kapok. Hűvös fuvallatot érzek meg a tarkómon, így automatikusan
fordulok meg. A távolban egy kis fényt pillantok meg, ezért elkezdek futni
felé. Minél inkább futok, annál messzebb érzem magamtól a kiutat. Lihegve állok
meg és agyalok, hogy mégis hogy érhetném el. Egyik pillanatról a másikra, már
nem is kell ezen gondolkodnom, ugyanis a kis fény pontosan előttem van.
Alaposan szemügyre veszem. Barátságos fénynek tűnik, ráadásul a kiutat is
jelentheti, de valami azt súgja itt biztonságosabb. Egy erő mégis arra késztet,
hogy érjek hozzá, lépjek át rajta és akármennyire is próbálok ellenállni, végül
Ő nyer és én átadom magam Neki. Furcsa, olyan mintha egy emberről
lenne szó, mégsem látom vagy hallom őt, egyszerűen csak érzem. Időm sincs felfogni, hogy hol vagyok, máris zuhanni kezdek.
Zuhanás közben egy arc tűnik fel előttem. A kinézete leginkább egy elfuserált
bohócéhoz hasonlít: piros haj, fehérre mázolt arc, vörös festék a száj körül,
egyedül a piros orr hiányzik az összképből. Még sincs jó érzésem. Ha meglátok
egy bohócot, általában a nevetés és a vidámság jut az eszembe. Ha viszont erre
az alakra nézek a rettegés, a sötétség és a félelem ugrik be. Erről talán a
gonosz vigyora és a tekintete tehet, amiben a megfélemlítés és a gonoszság
csillog. A fej egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, végül elkezdi kitátani a
száját. Amint feleszmélek, hogy valószínűleg meg akar enni, egyfajta pánikroham
tör tám. A torkom összeszorul, alig kapok levegőt és olyan érzésem van mintha
két fal próbálna összepasszírozni. Már szinte lenyelt és készül becsukni száját
mögöttem…~
Arra ébredek
fel, hogy a gépies női hang elmondja, hogy 5 perc múlva leszállunk. (Úgy látszik, egy ideig elaludtam. Talán az egész
repülést átaludtam. Vicces...)
Liam a
vállamra dőlve alszik. Még most is
fogja a kezem. Bár nincs ébren, de kezét úgy tartja enyémhez, mintha ébren lenne.
Erősen szorítja, mintha soha nem akarna elengedi. Sajnos! (by: Ennie:), LU /sajnálom, hogy összemixeltem és kicsit
átírtam, de így jött ki:(-szerk.megj.) Elmosolyodom a látványon és kezeim
óvatosan kihúzom övéi szorításából. Sóhajtok egy nagyot és lehunyom a szemem.
Mégis mi volt ez? Mostanában folyton ilyen és ehhez hasonló rémálmok gyötörnek,
de a jelentésük nem tudom. Eszembe jut, hogy mire (vagy kire?) ébredtem, így
oldalra fordítom fejem, hogy szemügyre vegyem a mellettem szuszogó fiút. Eléggé
kimerültnek tűnik, de muszáj fölkeltenem. Ráadásul még mindig nem bírom se az
ő, se a haverjai képét-ugye nem hiszi, hogy egy út után máris megkedvelem
őket?! na persze!-,így nem is próbálkozom kíméletes módszerrel. Egyszerűen csak
felpattanok, amitől eldől oldalra és beveri a fejét a karfába.
-Kösz, ez jól esett.-nyög
fel a fejét fogva, mire én megvonom a vállam és visszaülök. Próbálok pókerarc
maradni, de nehezen bírom ki, hogy ne röhögjem el magam meggyötört arcát látva.
-Továbbra sem bírom a képed,
nem tudom mit vársz.-közlöm vele közömbös hangon, miközben az övemmel
bíbelődöm.-Fenébe már!-mérgelődöm, mikor újra szétesik a csat. Eddig mindig be
tudtam kapcsolni, nem értem, most miért nem sikerül.
-Tudod, mikor aludtál sokkal
aranyosabb voltál.-rázza meg fejét mosolyogva és az övemért nyúl, hogy
becsatolja. Érzem, hogy a fejem hasonlít a paradicsoméhoz. Nem, nem sikerült
zavarba hoznia, csak kínos a szituáció! Sosem szerettem, ha bámulnak alvás közben,
pedig régebben többször is előfordult. (azért ijesztő belegondolni,hogy
mindenki bámul alvás közben, brr…) Mindenki azt mondja ilyenkor vagyok a
legaranyosabb és bár mosolygok, belül fáj, hogy mindenki ezt mondja. Talán egyszerűbb lenne, ha nem
mindenkinek ezt a rideg oldalamat mutatnám, de sokan próbáltak már kihasználni
a hírnevem (vagyis apám hírneve…) miatt. Ez nálam már egyfajta védekezési
mechanizmus: ha nem engedek senkit közel magamhoz, akkor senki nem tud
megbántani. Igen, talán egyszerűbb
lenne, de fájdalmasabb is...
-Már mondták.-motyogom az
orrom alatt, mire Liam érdekes fejet vág, de nem mond semmit. Nem foglalkozok
vele, inkább kifele kezdek el bámulni. Látom (és érzem is), hogy ereszkedni
kezdünk. Nagyot nyelek és lehunyom a szemem. Megint érzem az ujjakat az enyéim
körül, de ezúttal nem hagyom neki. Dühösen kirántom kezeim fogásából és szúrós
szemekkel nézek rá. Megszeppenve néz rám, de nem törődök vele (hmm...sok mindennel
nem törődök), inkább tovább bámulok ki az ablakon.
-Nem kell a „segítséged”. Nem
vagyok már gyerek. Ráadásul, még mindig nem bírlak. Sőt!, szerintem még jobban
utállak titeket.-világosítom fel és sóhajtok egyet, hogy elmúljon a hirtelen
rám törő hányinger, amit a repülés idézett elő.
Pár perccel később már egy
újabb repülőutat tudhatok magam mögött, ami nagy megkönnyebbülést jelent. Liam
amint ki lehetett kapcsolni az öveket, felpattant és egy lenéző pillantás után
előre rohant, én pedig teljességgel megkönnyebbültem.
Jelenleg a bőröndjeim
egyikén ülök és nézem a többieket. Liam idegesen járkál fel-le, Zayn a terminál
üvegfalánál áll és nézegeti magát, Niall egy hatalmas szendvicset majszol
(honnan szedte?!), míg Louis és Harry melegednek. Komolyan, ha így folytatják,
felgyulladnak! Persze tudom, hogy a lányokat szeretik, de ha folytatják, még
megingatják a hitem! Őszintén az egyetlen, aki fel tudja fogni a helyzet
komolyságát, az Liam. A helyzet pedig az, hogy apa elfelejtett szólni Paul-nak,
a menedzsernek, hogy értünk kéne jönni, mert nem hiszem, hogy az a busz mozog
magától. Hm, jó is lenne...
-Uram Isten! A One
Direction?!- hallok meg egy hisztérikus sikítást magam mögül. És tessék itt az
aggodalom (inkább csak Liam aggodalmának) oka. Persze az enyém is, hisz nem
akárki lány vagyok (...), de azt hiszem (vagyis remélem) ez a fiúk mellett
eltörpül. Óvatosan hátra sandítok. Egy 17 év körüli, szőke hajú, zöld szemű,
modell alkatú lány áll tőlem, úgy 5 méterre és döbbent arccal néz felénk. A
fiúk erre persze azonnal felkapják a fejüket.
A történetben nincs jelentősége a lánynak! |
-Mi? Dehogy!–próbál tiltakozni
Louis azonnal, megjegyezném nem túl sok sikerrel. Mivel nincs rajtuk semmilyen
védőcucc, könnyű őket kiszúrni. Csodálkozom, hogy eddig sikerült „láthatatlannak”
maradniuk. A csajszi hangjára többen is felkapták a fejük, így arra eszmélek
fel, hogy egy sereg lány áll körbe minket, autogramot kérve. Engem többen is
szúrós pillantással jutalmaznak, amit már természetesnek veszek, de ennek
ellenére is van, aki autogramot kér. Hiába nem vagyok híres, a nevem kötelez.
-Srácok! Gyertek! Itt a busz!-hallom
meg valaki hangját, így odakapom a fejem. Lisi áll a terminál bejáratánál és
kezeivel kalimpál, hogy felhívja magára figyelmünket. Amint kiszúrja, hogy
észrevettem elégedetten elvigyorodik, és térdeire támaszkodva próbál levegőhöz
jutni. Gondolom futott egy keveset. Jelzem a fiúknak a busz megérkeztét, ők
pedig elköszönnek a rajongóktól és a bőröndök felkapása után, elindulunk a
kijárat felé.
* 1 órával később*
Miután egy tucat mamlasz
segítségével átverekedtük magunkat a kint álló tömegen és sikeresen felmásztunk
a buszra, mindenki ment, hogy elfoglalja a szobáját. Úgy tűnik én és Lisi egy
szobában leszünk, aminek jelen pillatanban nem örülök túlzottan. Már mindenki
kipakolt és most a „nappaliban” ülünk és döglődünk. Niall eszik (ezt a
meglepetést!), Zayn és Liam twittereznek, Louis valami idióta rajzfilmet néz,
Lisi és Harry feltűnően flörtölnek, és én pedig felrobbanok. Idegesítő az a
hülye mese és az is amit Lisi és Harry művel. Sőt, most minden idegesít engem,
de leginkább az, hogy itt punnyadunk és nem csinálunk semmit. Mára nincs semmi
program, holnap kezdődnek a próbák és hétvégén lesz az első koncertjük. Látom,
rettentően izgatottak egytől, egyig.
-Na jó! Ebből elég!-pattanok
fel, amikor már teljesen kikészülök.-Louis az isten szerelmére, nem vagy már
gyerek! Nőj fel és nézz valami értelmesebbet! Harry, ti meg, ha ennyire
feltűnően oda vagytok egymásért, akkor menjetek szobára, kérlek! Niall, ne
egyél már annyit! Akkora leszel, mint egy víziló! Zayn, Liam ne kockuljatok már
annyit, a végén még túlmelegszik a telefonotok!-ordítom le a fejüket, teljesen
jogtalanul. Mostanában nem vagyok formában és muszáj volt levezetnem valakiken
a dühöm. Most már sokkal jobban érzem magam. Megszeppenve és döbbenten néznek
rám, mire lelkiismeret furdalásom támad. Talán ezt mégsem rajtuk kellett volna
levezetnem, nem az ő hibájuk az egész, hanem az enyém. Sóhajtok egy nagyot és
lehajtom a fejem. Nem merek a szemükbe nézni.
-Ne haragudjatok.-mondom
egészen halkan, mert nem szokásom a bocsánatkérés.-Nem akartam kiabálni
veletek. Csak nincs jó napom. Tényleg sajnálom.-nyelek nagyot és beviharzok
ideiglenes szobámba, majd lecsúszok az ajtó mentén. Felhúzom a lábaim, ráhajtom
a fejem és próbálok mélyeket lélegezni. Egy idióta vagyok! Miért csinálom
folyton ezt?! Talán ha normálisan
viselkednék velük, még jóban is lehetnénk. Elvégre, jó fejnek tűnnek,
leszámítva pár dolgot. Csak sajnos nem tudhatom, hogy tényleg ilyenek-e, vagy
csak a médiának mutatják ezt az arcukat, hogy jó benyomásuk legyen az
embereknek róluk.
-Bejöhetek?-szólal meg
valaki az ajtó mögül, egy halk kopogást követően. Kérdése erősen
elgondolkoztat. Most lenne rá lehetőségem, hogy kijavítsam a hibám és jobban
megismerjem őket. Talán még meg is
kedvelem őket. Viszont nem biztos, hogy én ezt akarom. Ők is hírességek és
végképp semmi esélyem nem lenne a normális életre, ha világhírű barátaim
vannak. „Most már minden mindegy” alapon felállok és kinyitom az ajtót. Nem
tudom ki áll a folyosón, mert a padlót fixírozom. Még mindig nem merek a szemükbe
nézni és ezt így tudom a legjobban elkerülni. Ellépek az ajtóból, ő pedig
besétál és helyet foglal az ágyamon. Becsukom az ajtót és leülök vele szembe a
földre. Látszólag zavarja, hogy nem vagyunk egy magasságban, ugyanis lecsúszik
az ágy mentén a földre, hogy velem szembe kerüljön.
-Minden rendben?-hangja lágy
és óvatos, amit most egyáltalán nem érdemlek meg. Még mindig a szőnyeget
vizslatva, bólintok egyet és összekulcsolt ujjaimmal kezdek el játszani.-Miért
nem nézel rám?-jön az újabb kérdés, mire nagyot nyelek. Közelebb csúszik, majd
állam alá nyúl, ezzel kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Érintésére
összerezzenek. Nem szeretem, ha valaki a magánszférámban van és azt meg főleg,
ha hozzám is ér, de nem teszek semmit. Kelletlenül ugyan, de belenézek íriszeibe
(bármilyen színű lehet ugye?-szerk.megj.), amik barátságosan néznek vissza rám.
Látva pozitív reakcióm elmosolyodik, ami nekem is halvány mosolyt csal arcomra.
-Mi a baj?-kérdezi lágy hangon,
mire én lehunyom a szemem és kirántom a fejem tartásából, hogy újra a földet páztáshassam.
Valamiért zavarban érzem magam, valahányszor felteszik nekem ezt a kérdést. Úgy
érzem, ilyenkor a magánéletemben kutakodnak. Bár tudom, hogy Neki semmi ilyen
szándéka nincs-hisz kérdése őszinte-, mégsem akaródzik válaszolnom. Nem akarom,
hogy bármit is tudjanak rólam, inkább mindent magamba fojtok.-Nekem nyugodtan
elmondhatod. Tudom mi a véleményed rólunk, de hallgatásban jó vagyok.-mosolyog
rám, de én csak megrázom a fejem, mire felsóhajt.-Tudod, talán ha nem lennél ennyire rideg, zárkózott és titokzatos, akkor
egyszerűbb lenne a helyzet. Talán, ha
félre tennéd az előítéleteid és adnál nekünk egy esélyt, megváltozna a
véleményed. De te e helyett falat építesz magad köré és nem hagyod, hogy bárki
áttörje. Miért?-zúdít rám mindent, én pedig úgy érzem, egy idegösszeroppanás
szélén állok. Nem akarok sírni. Semmiképp sem. De érzem az égető érzést
szemeimben és elvégre mégiscsak lány vagyok, nem tudok megálljt parancsolni
könnyeimnek, ha előtörni kívánnak. Próbálok erős maradni, hisz nem gyengülhetek
el. Nem láthatja meg a gyenge énem. Azt senkinek sem mutatom meg, neki meg
főleg nem. Talán igaza van. Adnom
kéne nekik egy esélyt és azzal, hogy ő is kimondta csak megerősített engem. De
én nem akarok esélyt adni nekik! Nem akarok gyenge és megsebzett lenni. Pedig
az vagyok... És bárhogy is próbálnék tiltakozni, ez ellen már semmit nem
tehetek. Ezért is próbálom elrejteni. Így könnyebb...
-Csak hagyj békén.-suttogom
elhaló hangon, amit a torkomban növekvő gombócnak köszönhetek. Igen, tudom,
hogy nem ezt kellett volna mondanom, de elhatároztam magam és semmi sem
tántorít el. Nem engedem közel magamhoz egyiküket sem. Ez lesz a legjobb
döntés. Hirtelen számban valami sósat érzek meg, így kezem azonnal arcomhoz
kapom. Hát, mégsem sikerült erősnek maradnom. És ha egy könnycsepp kifolyik,
akkor bizony a többiek is követik. Mint valami láncreakció.
-Jaj, sajnálom. Nem úgy
értettem...-kezd el magyarázkodni, de én leintem.
-De, pontosan úgy értetted.-suttogom,
miközben próbálom letörölni könnyeim. Sikertelenül. Minél többet törlök le,
annál több jön. Megpróbálom szabályozni lélegzetvételem, de csak szaggatottan
sikerül. Felállok eddigi ülő helyzetemből és az ablakhoz sétálok. Nem tudom,
hogy hol vagyunk, de valószínűleg az autópályán, mert nem látni mást csak autókat
és betont. Hirtelen meleg leheletet érzek meg fejemen (alacsony vagyok, na...),
mire összerezzenek. Nem értek semmit. Miért nem megy el? Miért ilyen kedves
velem? Miért próbál vigasztalni, ha azt sem tudja mi bajom? Miért próbálja
áttörni a falat, ha tudja, hogy úgysem sikerülhet? Hisz elküldtem. Rideg és
távolságtartó vagyok. Még arra sem méltatom, hogy ránézzek, ő mégis próbálkozik.
Próbálkozik és reménykedik, hogy sikerrel jár.
-Mit csinálsz? Mondtam, hogy
hagyj békén.-hangom még mindig halk, de ennek ellenére próbálok határozott és hideg
lenni. Csak menj el! Legszívesebben
megütném, amiért így viselkedik velem, de nem teszem, mert nem akarok ennél is
több utálatot begyűjteni. Én csak azt akarom, hogy hagyjanak békén. Gyengéden
megragadja derekam, majd maga felé fordít. És tessék, megint itt tartunk.
Megint zavarban vagyok, ugyanis megint a magánszférámban van. Kezeim mellkasára
teszem és próbálom eltolni. Sikertelenül. (ahj, miért vagyok ennyire béna?!)
-Shh...Nem akarlak
bántani.-hangja annyira lágy, hogy libabőrös leszek tőle. Valami van a hangjában,
ami miatt hiszek neki, de akkor is próbálok minél messzebb kerülni tőle.
Finoman állam alá nyúl, hogy szemembe nézhessen, amit én nem díjazok túlzottan
(ismét), de nem teszek semmit (ismét).-Csak hagyd, hogy megvigasztaljalak.-mosolyog
és hangja továbbra is kedves és lágy. Nem tudom honnan jött ez a cselekedetem,
de megtettem. Bólintok egy alig észrevehetőt, mire elmosolyodik és elengedi
állam. Kitárja két karját és szorosan magához ölel. Teljesen ledöbbenek, de
ugyanakkor átjár egy megmagyarázhatatlan melegség. Ölelése tele van szeretettel
és kedvességgel, amit cseppet sem érdemlek meg, mégis jól esik. Úgy látszik,
igazak a pletykák, miszerint jól ölel. Annyira jól esik közelsége! Szorosan hozzábújok,
és fejem mellkasába fúrom. Elkezdi simogatni a hajam-, gondolom megnyugtatásképp
- de bennem ekkor szakad el a cérna. Keservesen sírni kezdek, aminek okát nem
értem. (hogy lehetek ilyen szörnyű?! komolyan, mint egy brazil szappanopera
főhősnője...) Hajam szüntelenül simogatja és még egy puszit is nyom fejem
búbjára, amitől kiráz a hideg. Továbbra sem szeretem, ha hozzám érnek és bár az
ölelés jól esik, többet nem igazán tudok elviselni. Úgy látszik, ez neki is
feltűnik, mert többet nem csinál ilyet.
Talán neki sikerült megingatnia a ledönthetetlen védőfalam...
Hihetetlenjóó!! <3
VálaszTörlésOlvastam ám amit írtál a blogról és imááádlak, nagyon köszönöm, hogy kiraktad.^^ Nagyon izgatott vagyok, a történeted fenomenális!! :D
Puszi: LU
Köszönöm:) <3 És nagyon szívesen:) Juj nagyon szépen köszönöm:$ Szerintem a vége kicsit olyan lett mint egy szappanopera, de ha neked és a többi olvasómnak tetszik akkor jó:)
TörlésPuszi: Cheesegirlxxoo
Nagyon-nagyon jó!!! :) Ahogy, és amilyen választékosan fogalmazol, már az élvezetessé teszi a történetet! Szerintem egyáltalán nem baj, hogy nem pörögnek annyira az események, sokkal jobb, hogy rendesen részletezed a történéseket, nem csak úgy immel-ámmal!!! :D Már várom, hogy a következő részt is olvashassam ;)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm*-* :)Próbálkozom :$ Örülök, hogy ezt mondod, mert emiatt már aggódtam:/ :)Nem sokára felteszem:D
TörlésPuszi: Cheesegirlxxoo
Most kezdtem el olvasni a blogod és nagyon imádom.Leirhatatlanul jól irsz.Csak gratulálni tudok:) És már nagyon várom a kővetkető részt.Beleszerettem a történetetbe;))
VálaszTörlésOh, istenkém*-* Köszönöm szépen:$ Azért írom, hogy nektek tetszen:$ Örülök ha így van:')
TörlésPuszi:Cheesegirlxxoo
most is nagyon jó lett:)) tudtam hogy Liam ül mellete:D de most foggalmam incs h ki van bent nála a szobába:// de gondolkozom:D hamar kövit:DD<3
VálaszTörlésKöszönöm:$ De okos vagy:D Igazából nem így terveztem, de ha már bociszemet írtam és ezzel elszúrtam akkor neki kell lennie...valamiért xD Te pedig gondolatolvasó vagy:D Sietek a következővel csak mivel ma nem tudtam fennt lenni és írni, ezért a várakozás miatt hosszabb résszel szeretnélek megajándékozni titeket:$:)
TörlésPuszi : Cheesegirlxxoo
Ps.: Ugyanaz a keresztnevünk:D
Szia! :)
VálaszTörlésMost nincs időm többhez, de remélem örülsz! :)) :3 http://fivegirlsandonedirection2.blogspot.hu/2012/08/ujra-ittkis-reszletdij.html
A vélemény nyilvánítást majd bepótolom! :)))) <3
Ölel.:Nikiii1D_love xx
Uram isten!*-* Nem tudom ezt mivel érdemeltem ki,de nagyon hálás vagyok*o* istenem, nagyon köszönöm:')<3
TörlésPuszi:Cheesegirlxxoo
Ez most Liam, vagy nem Liam???(*költői kérdés*) Tuti az. :DDD Várom a kövit :) Nagyon jó volt a rész:) xx
VálaszTörlésÁháháhá:DD Majd meglátjuk;) Sietek:D
TörlésPuszi: Cheesegirlxxoo
én olvasgatom a blogod és bár én nem vagyok rajongója a one direction-nek, nincs velük bajom nehogy azt higgyétek, csak éppen még a nevüket sem tudom.. na mindegy a lényeg hogy nagyon szépen,választékosan írsz és még egy jó kis sztorit is kihozol ebből a végén.csak az a baj hogy szerintem skyler TÚLságosan is hisztis és nekem nem igazán tiszta hogy miért is utálja a fiukat, mert az oké hogy nem szimpatikus valaki/valakik, meg hogy az apja hülye mert ide-oda rángatja..csak hogy mindenért nyafog attól kivagyok és akkor úgy jó rendesen pofán vágnám. ja és az a másik csaj többet is szerepelhetne. na ennyi lenne asszem. csak így tovább!! :D puszi.
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy annak ellenére, hogy nem rajongsz a fiúkért, benéztél a blogomra:) Köszönöm szépen*-* Igyekszem:)Nem értem, hogy hogy érted, hogy hisztis (ezt összehoztamxD) Mármint igen, egyszer kiborult, de nekem nem tűnt fel, hogy hisztis lenne...pedig én írom :D Ha lehetséges ezt kifejtenéd nekem?:$ Igazából nem is csak a fiúkat utálja, hanem az összes hírességet. Mivel az apja sok turnéra rángatta már el, ismeri egyes sztárok igazi arcát és tudja, hogy a kamerák előtt csak megjátsszák magukat. A fiúkat is ezért nem bírja. Mert kétszínűnek tartja őket. A nyafogós rész sem tiszta igazán...Azt is kifejthetnéd:$ Igen,tudom, hogy most még keveset szerepel, de ez azért van, mert mivel összekapott Skylerrel, ő nem igazán akar beszélni Lisiről:)
TörlésKöszönöm szépen!:)
Puszi: Cheesegirlxxoo
akkor máshogy fogalmaznám meg: kicsit negatív. nekem. de ez nem jelent mindenképp rosszat csak én inkább ilyen pörgősebb vagyok és vidámabb emberektől csak még jobban pörgök :D csak mindig ilyen undok velük. szóval ha hamarosan már rájön hogy a fiuk jófejek(gondolom azok)akkor az tök jó lesz :D azt most már értem miért nem kedveli a fiukat azt köszi hogy leírtad. és láttam megemlítettél az új résznél is. és örülök hogy a negatív véleménytől se megy el a kedved, hisz abból csak erőt kapsz szerintem ;)puszi.
TörlésOh most már mindent értek:) Köszönöm szépen:) Remélem sikerült orvosolnom a porblémát, nézve a későbbi fejezeteket( magyarul: kezdi nem utálni a fiúkat:D)
TörlésPuszi:Cheesegirllxxoo
ez de régi rész! :D ma újraolvastam a történeted, és már megint tűkön ülök, és várom, hogy mikor jön a folytatás. xdd
VálaszTörlésAmúgy, ezt már régebben is mondani akartam, hogy szinte biztosra tudom, hogy kivel volt Skyler a szobában, mégpedig ebből a mondatból: "Úgy látszik, igazak a pletykák, miszerint jól ölel. " :DDD ;) én vagyok Sherlock Holmes!!! muhahahaahaaa
Baszkikulárisanantipatikus! Ezt a komit észre se vettem. Bocsánat:/
TörlésNa igen, itt mar volt egy kis segítség, de úgy látszik csak te vetted észre:D tényleg te vagy Sherlock :D
Puszi: Cheesegirl xxoo
Meti! Imádom!<3
VálaszTörlésFancsii<33 köszönöm :$
Törléscuki név :3