.::Chapter 7 : Valaminek a kezdete... ::.

Ahoj!:)

Kicsit késett, tudom és sajnálom:/ Köszönöm a kommenteket!*-* Annak ellenére, hogy dupla részt ígértem, ti mégis kommenteltetek:) Nagyon szépen köszönöm!*-* 

Kiemelném Névtelen kommentjét, mert nagyon örülök annak, hogy negatív kritikát is kaptam és ennek ellenére is olvassa a blogom:) Ne értsetek félre! Én rettentően hálás vagyok Nektek a kommentjeitekért! *-* 


Van egy kisebb "csavar" a részben:D Kíváncsi vagyok ki veszi észre:D Ne aggódjon aki nem veszi észre, a rész végén leírom:D Előre görgetni nem ér!;) A következő részt viszont már 6 komment és 12 'olvastam' után hozom! :) Elnézést az emelésért, de én bízom bennetek!:)


Ps.: Észrevettem valamit:) Köszönöm a +2000 kattintást*-* <3 i="i">


Ps.2: Szereplő változás! Csak, mert nem akartam, hogy ennyire nyilvánvaló személyek legyenek a szereplők:D 

Jó olvasást!<3 i="i">

Tudom, hogy ez miből van, de nem kell nézni:D
Azért raktam be, mert a részhez kapcsolódik.

*Skyler szemszöge*

-Jól van, én pörgetek!-kiált fel Zayn vidáman és az üvegért nyúl. Már vagy 10 perce játsszuk ezt a játékot, de nekem egy örökké valóságnak tűnt. A beszélgetés óta történt egy-két dolog, de semmi érdekes. Miután Ő kiment egyesével bejött az összes fiú, hogy megmondják, nem haragszanak, sőt ők kérnek bocsánatot a reggeli viselkedésük miatt. Természetesen tartották a 2 méter távolságot és még véletlenül sem próbálkoztak be semmivel. Ezt jó jelnek veszem. Végre felfogták, hogy ki a főnök, akivel nem érdemes packázni. Igazából az is lehetséges, hogy egyszerűen csak egy elmebajos idiótának gondolnak, akit labilis állapota miatt jobb nem felbosszantani, de a bocsánatkérés, az bocsánatkérés. Mikor az utolsó bocsánatkérőm (heh, mintha valami királyi felség lennék...) ki akart lépni az ajtón, az kicsapódott előtte és kevés híja volt, hogy orrba vágja. Lisi viharzott be és határozott léptekkel tartott felém. Megállt előttem, dühösen fújtatott egyet és felemelte a kezét, majd azzal a lendülettel arcon is vágott. Döbbenten és lesokkolódva álltam és így visszagondolva nem is tudom, hogy miért nem téptem meg, elvégre neki ez volt a célja. Ha a fiúk nem rohannak be, akkor tuti nekem ugrik. Nem tudom miért tette, ugyanis ezután a fiúk kihurcolták, ő pedig villámokat szóró szemekkel vonult be valamelyik fiú (még nem tudom megjegyezni) szobájába. Azóta nem láttam és őszintén? nem is akarom. Nem értem mi baja van velem, de ha így folytatja, kirakom a mozgó buszból! Akármennyire is szeretem, most én vagyok a legénység kapitánya, és amíg ő is alattam szolgál köteles úgy cselekedni, ahogy nekem jó. Már pedig nekem az nem jó, ha pofozgat és egy teljesen idegen, negatív oldalát mutatja mindenkinek. Mikor minden kicsit lecsillapodott, a fiúk felvetették az ötletet, hogy üvegezzünk. Mondanom sem kell, nem volt és még most sincs ínyemre az ötlet. De „egyszeri használatos lelki szemetesem” őszinte megnyilvánulása (Tudod, talán ha nem lennél ennyire rideg, zárkózott és titokzatos, akkor egyszerűbb lenne a helyzet. Talán, ha félre tennéd az előítéleteid és adnál nekünk egy esélyt, megváltozna a véleményed. De te e helyett falat építesz magad köré és nem hagyod, hogy bárki áttörje. Miért?) után kicsit gondolkoztam  és bármennyire is fáj beismernem, de teljesen igaza van. Amikor kis koromban aput anyuról kérdeztem, nem mondott semmi konkrétat és őszintén szólva nem is nagyon emlékszem, de egy valami örökre megmaradt: „Tudnod kell, hogy édesanyád nagyon szeret téged és a döntés, amit hozott nehéz volt. Ha egyszer találkozol vele az életben, ne taszítsd el magadtól. Mindenkinek jár egy esély!” Lehet, hogy most rettentően rossz apa, de amikor még egész kicsi voltam és nem volt ez a felhajtás, nem is kívánhattam volna nála jobbat. Nem mondom, hogy nem hiányzik életem azon korszaka, de apa meghozta a döntést és nekem nincs jogom beleszólni. Így hát, úgy döntöttem adok nekik egy esélyt, hogy megismertessék magukat velem, de nem reménykedem semmiben. Nem tudok bízni az emberekben és kétlem, hogy majd pont ők tudnának ezen változtatni. Amikor bejelentettem, hogy én is játszom 5 csodálkozó szempárral találtam magam szembe, de a döbbenet helyét hamar átvette a megkönnyebbülés és a jókedv. Bár maga a játék nem tetszik, de el kell ismerni egész elviselhetőek, ha épp olyanjuk van.

-Föld hívja Skyler-t! Ismétlem, Föld hívja Skyler-t!- lóbálja meg valaki kezét előttem, ezzel kizökkentve gondolatmenetemből. Megrázom a fejem, hogy észhez térjek és kérdőn nézek Harry-re, aki eléggé furcsán méreget.-Minden rendben? Már 2 perce szólongatunk, de mintha nem is itt lennél.-mér végig újból, mire megforgatom a szemem.

-Jaj, bocsi csak épp az egyszarvúmon repültem, egy szivárványon.-változtatom el a hangom és veszem fel a ’cuki-kislány’ figurát. Egy pillanatig úgy néznek rám, mintha hülye lennék, de aztán egyszerre tör ki belőlük-és ezzel együtt belőlem is-a nevetés.

-Oké...Szóval...juj, a hasam...Vázolom a helyzetet.-fuldoklik Niall, ami belőlem újabb röhögést vált ki. Ha így haladunk, sose fogok rájönni, hol tartottunk. Mikor már teljesen megnyugszik, vesz egy mély levegőt és folytatja.-Úgy volt, hogy Louis pörgetett és rajtad állt meg és azt kérdezte, hogy „Felelsz vagy mersz?”-változtatta el a hangját a végén, mire kapott egy vállon csapást, én pedig próbáltam lenyelni egy újabb röhögőgörcsöt. Egy ideig farkasszemet néztem Louis-val (mint a vadnyugatos filmekben), majd a fejemben felmértem a helyzetet. Most először kerül rám a sor, így jól meg kell fontolnom, hogy mit válaszolok.

-Felelek.-válaszolok lassan és kimérten, majd kinyújtom a nyelvem. Fő a biztonság!

-Ahj! Ez nem ér! Gyáva!-ölti ki ő is nyelvét, majd bevágja a gondolkozós fejét, ami annyiból áll, hogy egy pontot bámul és a nem létező szakállát simogatja.-Tudtommal van barátod, igaz?-kérdőn nézek rá, de bólintok. Ez mégis hogy jön ide?! Sunyin elvigyorodik, majd közelebb hajol hozzám.-Akkor gondolom már csináltátok. Milyen volt?-néz rám angyali szemekkel, de nekem nem akar leesni, hogy miről beszél. Értetlen fejem látva felsóhajt és megrázza fejét.-Tudod...’AZT’ .-próbál rávezetni, nekem pedig akkorát koppan, hogy szinte fáj.

-Hogy mi van?! Ugye nem gondolod komolyan, hogy erre válaszolok?-kiáltok fel és úgy nézek rájuk, mintha most zabáltak volna be egy egész tehenet: hitetlenül. Az kizárt, hogy erre válaszoljak! Főleg úgy, hogy még nem történt köztünk ilyen, mert nem akarom elsietni, ő meg tud várni. Nem akarom, hogy ezt a fiúk megtudják több okból is: akkor tuti ezzel cikiznének és amúgy is, a magánéletemhez semmi közük! Na meg a korom sem stimmel...( azt hiszem még nem említettem, de a 16. évét tapossa-szerk.megj.)

-Hát, akkor bizony vetkőznöd kell.-vigyorodik el kajánul Zayn. Gondolom, észrevette, hogy igencsak lengén vagyok felöltözve. Nem tehetek róla! Azt hittem Amerikában, ilyenkor már nagyon meleg van. Egy egyszerű fehér rövidgatya és egy érdekes mintájú, színes, igencsak lenge póló van rajtam, amiből még a hasam is kinn van. Igazából tényleg nincs hűvös, sőt így nagyon is kényelmes, de most nem jön túl jól. Ráadásul zoknit se tudok levenni, mert szandálban jöttem.

-Ez így marhára nem fair!-kiáltok fel. Most vagy válaszolok, ami irtó kínos lenne, vagy le kell vennem valamim, ami meg pláne kínos lenne!-Nem elég, hogy hagytam, hogy egész nap stíröljétek a hátsóm és a hasam?! Igen, feltűnt, de nem szóltam rátok. Na kérleeeeek!-próbálkozom be a boci szemekkel, de úgy látszik, ha vetkőzésről van szó, nem ismerik a nemet. Egyáltalán miért játszom? Simán felállhatnék, és itt hagyhatnám őket. Viszont ezt valamiért nem akarom. Jól elvagyok a társaságukban (kivételesen!) –Rendben, válaszolok.-adom meg magam, mire mindegyikük száját egy halk éljen hagyja el. Na, ezt még visszaadom.-Öhm...még nem voltam együtt Josh-sal ’úgy’. De szerintem amúgy is túl fiatal vagyok még ehhez.-érzem, hogy a fejem felvette a paradicsom színét, így inkább elszántan bámulom a padlót. Nem röhögnek vagy cikiznek. Semmi nem történik. Furcsállom a dolgot, így erőt veszek magamon és feltekintek. A tekintetem találkozik 5 döbbent szempárral, még a szájuk is nyitva van. Nem értem, hogy miért néznek így, de inkább megvárom, míg túlteszik maguk a sokkon.

-Mi?!-eszmél fel elsőként, köbö 3 év után Niall és hitetlenkedve mered rám.-Ezt nem mondhatod komolyan!-kiált fel, a többiek pedig bólogatnak.

-Mi ebben annyira furcsa?-tényleg nem értem. Talán már az első hét után ágyba kellett volna bújnom vele? Nem hiszem. Szerintem jól van ez így. Majd ha szeretne valamit, akkor szól.

-Hát, 6 hónapja vagytok együtt és még nem történt semmi komoly. Azért ez egy fiúnak sok ám. El sem hiszem, hogy még együtt van veled! Én már az első este ágyba viszem a csajt!-szólal fel hitetlenkedve Tarzan, mire megforgatom a szemem. Szoknyaaaapecéééér! Khm...

-Az lehet drága Harold, de neked azok a lányok csak arra kellenek. Nem hiszem, hogy érzel egyikük iránt is valamit. Viszont én szeretem Josh-t és ő is szeret engem. Azt mondta, tud várni, én pedig hiszek neki.-vágom az arcába magabiztosan, mire a szívéhez kap és drámaian elterül.

-Harry-nek igaza van. Legalábbis részben. Tudod, ha kibírta ezt a fél évet, akkor itt gond van. Lehet, hogy szeretitek egymást, de fél év azért sok. Biztos vagy benne, hogy megbízhatsz benne?-vált komoly hangnemre Louis, ami kissé ijesztő és aggódva pillant rám. Nem értem mire gondol. Talán arra céloz, hogy Josh megcsalt engem?! Az nem lehet! Hisz amikor elmondtam, hogy elmegyek akkor is, hogy ki volt borulva. Nem, nem lenne képes ezt tenni velem.

-Na, jó! Le lehet szállni a magánéletemről! Inkább játszunk tovább, mert nem szeretek középpontban lenni. Kérem az üveget.-hesegetem el őket, mert időközben közelebb csusszantak. Megfogom az üveget és jól megpörgetem. Szerencsés kiválasztottam Liam lett. Muhahahaha!

-Merek.-néz rám kihívóan, mikor még fel sem tettem a kérdést. Remek! Pont ez kell nekem. De akkor valami ütőset kell kitalálnom. Amint kigyúl a kislámpám ördögien elvigyorodok, mire látom Liam szemében, hogy talán mégse volt olyan jó ötlet merni.

-Meg kell innod a speciális turmixom.-vigyorgok rá, ő pedig szerintem tudja mire gondolok. Az első gondolatom az volt, hogy smárolja le valamelyik srácot, de az túl durva, ráadásul hányni sem akarok, úgyhogy marad ez. Felállok és kisétálok a „konyhába”, előveszem a turmixgépet, majd beledobálok mindent, amit találok: ananász, tejföl, kakaópor, paprika, sajt...Vagy 20 féle dolog megy bele, mire elégnek találom. Rárakom a tetejét és beindítom a gépet. Mikor kész, leveszem a fedőt és beleszagolok. Már attól a hányinger kerülget, a színe meg még rosszabb. Kitöltöm egy pohárba és elégedett vigyorral sétálok vissza, majd tartom oda Liam-nek. Ő, bár huzakodva, de elveszi, majd beleszagol és vág egy fintort.

-Ezt most tényleg igyam meg?-néz rám undorodva és reménykedve, hogy nemet mondok. Sajnos azt lesheti, mivel azt meg fogja inni! Bólintok, mire nagyot nyel és befogja az orrát 2 ujjával. A szájához emeli a poharat és belekortyol, mire a fiúk együtt érzően és undorodva felkiáltanak. Alig hogy lenyeli a kortyot, már pattan is fel és a „konyhába” rohan, majd megnyitja a csapot és jó alaposan kimossa a száját. Győzedelmesen a magasba emelem ökölbe szorított jobbom és a fiúkra nézek, akik holtsápadtan néznek vissza.

-Mi az?-nézek rájuk angyalian, mire megrázzák a fejük, de a játékot abba hagyjuk, ugyanis a többi fiú nem akar így járni és Liam meg van róla győződve, hogy az a trutyi a hasában megmozdult. Én ezen csak egy jót nevetek, majd bevonulok a „szobámba”. Mivel már jócskán elment az idő és besötétedett, így arra jutok, hogy el kéne menni zuhanyozni. Felkapom a törölközőm és a neszesszerem és már a fürdőben is vagyok. Megengedem a vizet és gyorsan letusolok. Kifele jövet feltűnik, hogy a pizsamám a szobában felejtettem, megint! Csakhogy ez sokkal kínosabb szitu, ugyanis itt nem a pasim előtt kell elmennem így, hanem 5 perverz srác előtt. Sóhajtok egy nagyot, de nem lehet mit tenni. Megmosom az arcom és a fogam, majd szorosan magam köré csavarom a törölközőt és kinyitom az ajtót. Naná, hogy az én szobám van a legmesszebb! Körülnézek, hogy tiszta-e a levegő, majd halkan és óvatosan megindulok. Mivel eléggé sietek, nem figyelek a lábam elé és szépen bele is sétálok valakibe. Pontosabban a mellkasába.

-Tetszik a rucid.-vigyorodik el kajánul, mire megforgatom a szemem.

-Fogd be Styles, ha nem akarsz még egy pofon tulajdonosa lenni!-fenyegetem mutató ujjammal, mire védekezően felemeli kezeit, de azért a vigyor ott van a képén.-Csak elfelejtettem bevinni a pizsamám. És ha most megbocsájtasz...-azzal kikerülöm és beviharzok „szobámba”. Nagy meglepetésemre Lisi is a szobában van, de persze ez természetes mivel így kaptuk a beosztást. Bár szeretnék kibékülni vele, de most még nem menne. Neki kell kezdeményeznie és bocsánatot kérnie, utána meglátjuk mi lesz. Úgy tűnik, ezt nem most tervezi, ugyanis a füles a fülében, mp4 a kezében, a szeme pedig csukva. Magyarán: alszik. Ennyire késő lenne? Gyorsan felkapom a pizsamám és az alvós zoknim, felveszem, majd kislisszolok a „nappaliba”.

Útközben megállok a „konyhában” és csinálok magamnak egy forró csokit. Hallom, hogy a fiúk a nappaliban vannak, így gondolok egyet és nekik is csinálok kakaót, majd 6(!!) bögrével a kezemben indulok tovább.

-Forró csokit?-kérdezem, mikor belépek az ajtón, a fiúk pedig ugranak egyet. Csak nem megijesztettem őket? Nyuszik. Mindannyian furcsán néznek rám, majd végig mérnek és kajánul elvigyorodnak. Nem értem hirtelen feltörő perverzségük okát, így miután lerakom a bögréket az asztalra, én is végig nézek magamon. Mikor leesik, hogy a pizsamám eléggé rövid ahhoz, hogy mutassa a lábaim és a pólóm is csak a hasam közepéig ér, fülig vörösödöm. Ahj, miért sodrom magam folyton ilyen helyzetekbe?!-Na jól van, ha kilegeltétek magatokat, nem csinálhatnánk valamit?

-Rendben! Beszélgessünk. Úgy is olyan keveset tudunk rólad.-kacsint rám Louis, mire megforgatom a szemem. Talán ennek van oka is nem?! Felsóhajtók, majd lehuppanok Niall mellé, aki rám villantja ezer wattos mosolyát, mire én is elmosolyodom.

-Rendben, de kérlek, maradjunk a felületes dolgoknál. A magánéletem jobb szeretem magamban tudni.-nézek végig rajtuk, mire bólintanak, és vidám csevegésbe kezdünk.

•ღ•

Az idő hamar elmegy, és arra eszmélek, hogy hatalmasat ásítok. A fiúk egyet értenek abban, hogy ideje aludni menni, így elbúcsúznak és elvonulnak. Én az ablak mellé csúszok és nézem a semmit. Mivel korom sötét van és még az eső is esik semmit nem látok. Furcsa, hogy egész nap hét ágra (ki számolta meg?!) sütött a nap, most meg esik. Megszokhattam volna Anglia után, de ez Amerikában furcsa. Egy újabbat ásítok, majd belekortyolok a bögrémbe. Nem akarok Lisi-vel aludni. A szobában csak 1 ágy van, nekem pedig semmi kedvem nincs most ehhez. Majd ha mindent megbeszéltünk és újra harmónia van. A bögrémből az utolsó kortyot is kiszürcsölöm és egyre álmosabb is vagyok, de akkor sem megyek aludni. Inkább ülök itt egész este.

-Hát te nem alszol?-hallok meg egy csodálkozó hangot mögülem, mire ugrok egyet. Ebben a pillanatban még dörög is egyet, úgyhogy duplán ugrok. Remek, úgy nézhetek ki, mint egy megkattant nyúl.

-Harry! Uram isten! Megijesztettél!-kapok a szívemhez és hátrafordulok. Egy szál alsóban áll előttem és látszólag nem is zavarja ez a tény.-Ha már itt tartunk, te sem alszol.-mutatok rá és felhúzom az egyik szemöldököm, amolyan „miért?” kérdésként.

-Igen, de csak azért, mert amikor kijöttem zuhanyozni láttam, hogy ég a lámpa és mikor végeztem még mindig égett, így kijöttem megnézni, hogy mi van.-magyarázza nekem, de én a felénél eltévedek, köszönhetően a hadarásának.-Miért nem alszol?-vonja fel szemöldökét és lehuppan a mögötte lévő kanapéra, velem szemben.

-Nem akarok együtt aludni Lisi-vel.-húzom fel a lábam, majd karolom át, mivel kezdek kicsit fázni. Egy újabb dörgés, amit már villámlás is követ. Összerezzenek, majd Tarzankára nézek.-Te nem mész aludni? Fáradt leszel és holnap már kezdődnek a próbák. Nehogy bealudj nekem a dal közepén!-viccelem el a végét, de tényleg elég fáradtnak tűnik. Érdekes, Liam is pont így festett. Lehet, hogy túlhajszolják őket?

-De, megyek. Tényleg álmos vagyok.-ásít egyet, majd feláll és elindul, de az ajtóban megáll.-Akarsz velem aludni?-kérdezi teljesen természetesen, mire az állam a földön koppan. Ezt nem gondolhatja komolyan!-Persze nem muszáj. Maradhatsz itt is egész éjjel, de akkor meg te leszel fáradt holnap. És ha jól látom fázol is, az én ágyam meg jó meleg.-kezdi el sorolni, de én csak felvont szemöldökkel meredek rá, mire felóhajt.-Nincs semmiféle hátsó szándékom, tényleg.-nézz mélyen a szemembe. Nem akarok itt maradni, mert tényleg fázom és a viharokért sem vagyok oda, plusz a karikákat is nehéz lenne eltüntetni a szemem alól, így végül bólintok, ő pedig a kezét nyújtja, hogy felhúzzon, amit el is fogadok. Végig megyünk a folyosón, majd megállunk egy ajtó előtt, amit Harry kitár és udvariasan előre enged. Egy fejbiccentéssel köszönöm meg neki a dolgot, majd besétálok és teljesen ledöbbenek.

-Hogy tudtál máris ekkora kupit csinálni?!-teszem fel hangosan a gondolataimban cikázó kérdést, mire felnevet és megrántja a vállát. Bebújik az ágyba, majd fejével int, hogy kövessem.

-Na gyere! Nem harapok.-kacsint rám, én pedig beugrom az ágyba.-Na? Ugye milyen jó meleg?-vigyorog rám, mire megforgatom a szemem. Úgy helyezkedem, hogy a lehető legtávolabb legyek tőle, ami látszólag nem is zavarja, mert nem tesz semmit. Siker!

-Ami azt illeti, még mindig fázom, de már jobb.-mosolygok vissza rá és az oldalamra fordulok Harry felé, mivel ő is így tesz.

-Mondanám, hogy bújj ide hozzám, de biztos vagyok benne, hogy felpofoznál.-nevet fel, amin elmosolyodok. Igaza van. Normális esetben tényleg ezt tenném, de most nem fogom. Mivel még mindig fázom és mivel most épp esélyt adok nekik, közelebb csúszom és hozzá bújok. Arcomat belefúrom mellkasába, kezem pedig szintén oda teszem. Teljesen ledöbben, még mozdulni sem mer, de mikor feleszmél, egyik kezével átkarolja a derekam és még közelebb von magához. Nem tagadom, jól esik közelsége. Nem kell itt gondolni semmire, egyszerűen csak olyan jó meleg, hogy muszáj hozzábújni. Nekem barátom van, ezt nem elfelejteni!

-Hideg a kezed.-suttogja és hangján hallom, hogy mosolyog.-Jó éjt!

-Bocsi, majd megmelegszik. Neked is Harry.-mosolygok én is, bár ezt ő nem látja. Lehunyom szemem és minden erőmmel arra koncentrálok, hogy el tudjak aludni a vihar ellenére is...

Biztos, hogy elolvastad? Tuti? Nem csak legörgettél? Akkor oké:D A csavar annyi volt a részben, hogy nem tudtátok meg, kivel volt Skyler a szobájában:D Nem tervezem megmondani, talán majd később kiderül. Tudom, hogy szemétségnek tűnik:S Bocsi:$ 

Puszi: Cheesegirlxxoo