.:: Chapter 8: Meglepetés::. (Részlet)

Sziasztok!:)

Itt a rész...egy része. Sajnálom, hogy ez nem az egész, de már hajnali 1 múlt és nem tudom befejezni:/ Holnap fél 6-kor kelek, mert 1 hétre elmegyek Bükkszentkeresztre Békatáborba:/ Rettentően lelkiismeret furdalásom van:/ És semmi mentségem sincs. Bepakolhattam volna korábban, hogy ma legyen időm írni, de nem voltam itthon, így esélyem se volt pakolni...Nem magyarázkodom, csak sajnálom:/ Persze a táborban is írni fogok, ahogy adódik alkalmam:) És ha hazajöttem extra-extra hosszú részt kaptok:)) <3 az="az" b="b" br="br" ez="ez" fejezet="fejezet" ilyet.="ilyet." k="k" kommenthat="kommenthat" letek="letek" lom:="lom:" ltam="ltam" nem="nem" nincs="nincs" nyleg="nyleg" pr="pr" r="r" rhetek="rhetek" rt="rt" sajn="sajn" se="se" semmi="semmi" sszehozni...:="sszehozni...:" t="t" teljes="teljes" ugyanis="ugyanis" valamennyit="valamennyit">

Jó olvasást! <3 i="i">

*Skyler szemszöge*

Arra ébredek, hogy egy hideg kéz végig simít arcomon, de nem akarok felkelni. Rettentően fáradt vagyok a tegnapi vihar miatt. Harry hamar elaludt, csak az egyenletes szuszogását hallottam, de nekem ez nem ment olyan egyszerűen. Valamiért frászt kapok a viharoktól és most az sem segített, hogy valakivel aludtam. Ugyanis akárhányszor vihar volt, mindig egyedül voltam otthon és mivel nem akartam, hogy bárki is megtudja, inkább átvészeltem egyedül. Azt hittem, hogyha van valaki mellettem, akkor ez elmúlik, de tévedtem. Minden dörgésre felriadtam, sőt elaludni sem volt időm. A vihar úgy hajnali 5 körül kezdett csendesedni és az már biztos több órája volt, de én úgy érzem, mintha csak 1 órácskát aludtam volna.

-Skyler.-suttogja Harry és megint végig simít arcomon. Nyűgösen nyögök egyet, majd átfordulok a másik oldalamra és a fejemre rakom a párnát, mire felnevet.-Ne csináld ezt. Kelj fel.-próbál győzködni, már normális hangnemben, de meg sem moccanok. Talán ha sikerül elhitetnem vele, hogy visszaaludtam, békén hagy.-Rendben. Te akartad...-hagyja félbe mondatát. Érzem, ahogy felemelkedik az ágyról, majd rám veti magát. Nem mondom, van súlya a gyereknek. Megragadja a derekam és a hátamra fektet, majd a csípőmre ül. Érzem, hogy kezeivel megtámaszkodik a fejem mellett (mellesleg húzza a hajam...), de nem csinál semmi mást. Ha már visszaaludni nem tudok, legalább egy visszavágót tervezek. Erőt veszek magamon és kinyitom a szemem, ami azonnal zöld „kövekbe” ütközik (tegnap nem kék volt?!). Harry vigyorgó képe alig pár centire van az arcomtól, szinte érzem a leheletét bőrömön. Érdekes, ha jobban megnézem, úgy néz ki, mint egy cuki kiskutyus. Elnevetem magam a gondolaton, de a szemkontaktust tartom.

-Mit csinálsz?-húzom fel egyik szemöldököm és kezeim mellkasára rakom, hogy eltoljam magamtól. Furcsa mód nem ellenkezik, sőt szinte magától gurul le mellém és folytatja onnan a vigyorogva bámulást. Ennek meg mi baja?

-A kezed még mindig hideg.-görbül továbbra is felfelé a szája, ami már kezd idegesíteni. Megforgatom a szemem és kimászok az ágyból, majd egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Azonnal feltűnik az ágyban alvó Lisi, aki még mindig nem beszélt velem. Oké, tudom, hogy azért nem, mert éjszaka volt, de ő nem ilyen. Sosem szoktunk rosszban lenni és nagyon bánt, hogy most mégis itt tartunk. De én tartom magam! Ha ő nem kezdeményez, tőlem ne várja. Felkapom a neszesszerem és a fürdőbe igyekszem. Ott gyorsan végzek és rohanok öltözni, ugyanis nem akarom, hogy miattam késsünk. A szobába menet hallom a fiúk hangját a busz elejéből, ami azt jelenti, hogy ők már kész vannak. Vagy csak lusták és előbb zabálnak..., végül is kit zavar, ha elkésünk...A bőröndöm elé állok és tanácstalanul meredek rá. Nem tudom, mit vegyek fel! Mondjuk, azt se tudom, milyen idő van, úgyhogy előbb azt kéne megnézni. Az ablakhoz lépek és kitárom azt. Az arcomat azonnal megcsapja a hűvös fuvallat. Szóval meleg van, de néha rákap a szél. Hirtelen kigyullad a kislámpám és nem foglalkozva azzal, hogy este valószínűleg órákig elleszek a pakolással, kiborítom a bőröndöm. Megkeresem a halványsárga, többrétegű, szoknyám és egyfehér, mintás toppot, majd magamra kapom őket. Tekintettel arra, hogy eléggé fázós vagyok, egy kardigánt is felveszek, na meg persze a vajszínű szövet magassarkúm, majd nem törődve azzal, hogy valószínűleg fel kéne keltenem Lisi-t, a konyhába indulok valami reggeliért.

-Jó reggelt!-köszönök a helységben lévőknek, miközben a müzlis dobozt próbálom elérni. Ki a fene rakta a szekrény tetejére?! Akárhogy nyújtózkodom, nem sikerül elérnem, amin a fiúk csak jót nevetnek. Átkozott alacsonyság!

-Csini.-vigyorog rám Zayn, miközben a hátam mögül felnyúl és leveszi az imádott müzlimet. Ma mindenki ilyen jókedvű?!

-Köszi.-kacsintok rá, amin eléggé meglepődik, de hamar túl is lép rajta, ugyanis felnevet és visszaül a helyére. Megfordulok és 5 kajánul vigyorgó arccal találom szembe magam. Igen, ma mindenki ilyen jókedvű... Nem törődök velük, inkább a hűtőhöz sétálok, hogy kivegyem a tejet, de nem találom sehol. Már szó szerint a hűtőben vagyok, de nincs meg.

-Fiúk, hol a tej?-kérdezem Pandora Szelencéjének aljáról, de választ nem kapok. Sóhajtok egyet és kimászok a tárolóból, majd csípőre tett kézzel és felvont szemöldökkel megfordulok. –A fületeken ültök?!-semmi. Ezeknek se kép se hang. Most képzeletben pornót néznek, vagy mi?!

-Nem akarsz hajolgatni vagy nyújtózkodni még?-teszi fel szemöldök húzogatva a kérdést Louis, de nem értem mire céloz. Kérdő tekintetem látva felsóhajt és szabályosan lefejeli az asztalt, miközben valami olyat mormog, hogy „Megőrülök tőled.”. Ezt sem értem, de nem is foglalkozok vele, inkább a másik4 sráchoz fordulok.

-Information??-tárom szét a karom francia akcentussal, mire elnevetik magukat. Mi van, ezek beszívtak?? Senki se ilyen jókedvű, csak úgy.

-Tudod, eléggé rövid a szoknyád, és ha nyújtózkodsz vagy hajolgatsz még rövidebb.-vigyorog Harry, miközben végigmér. Hogy mi van?! Át kell öltöznöm!

-Nyugi, semmid nem látszik ki, de nekünk a majdnem is elég.-próbálja menteni a menthetőt Niall, látva döbbent arcom. Mostantól fogva overálban fogok járkálni! Bár nem akarok úgy kinézni, mint egy maci, de valahogy muszáj lesz megoldanom ezt a problémát...

Coming up...

-Szia! Örülök, hogy találkoztunk!

-Helló! Nálam nem jobban!

-Alszol velem?

-Öhm...parancsolsz?

-Hát, mivel tegnap Harry-vel aludtál, azt gondoltam mindegyikünknél fogsz aludni.

-Rosszul gondolod! Az csak azért volt, mert nem akarok Lisi-vel aludni, amíg nem tisztáztuk a dolgokat!

-Tudtommal ma sem beszéltetek még.

-Ez igaz...De még nincs vége a napnak. Ne reménykedj.

-Hmm...Meglátjuk*kacsint*

-Belehalnál ha egy kis bizalmat is vetnél belém?!

-Mi? Honnan veszed, ho...Én bízok benned. Ne haragudj, csak féltelek.

Veszekedések, fogadások és talán egy bimbodzó románc?! Megtudhatják ha velünk tartanak a jövőhéten is!

Remélem ezzel egy picit enyhítek a haragotokon:$ 

Puszi: Cheesegirlxxoo